Jól jönne ide egy Bürgervorsteher szerintem. Egy hanza villámhárító. Egy hajóskapitány külsejű, segítőkész, kedélyes, kész ember.
Be ne csöngess, amíg az a pokolfajzat ott köröz, utasította Isten szolgája az idős templomszolgát, és az örökmécs felé mutatott.
Amikor gyerek voltam, tehenek bőgtek, földutak kanyarogtak, meg poros téglarakások álltak a város szélein. Azoknak lehetett búcsúzóul viszlátot inteni.
Villámokkal érkezett az éjjel, megtépázta a vulkánt rendesen. Hallgatta, ahogy az ég zúg és közben kéken álmodott.
Balra tőlünk, a sínpályán villamos visít, kanyarodik a lábunk alatt a Margit híd, én meg a Szigetet nézem, és arra gondolok, hogy hányszor láttam eddig ezerképp ugyanolyannak.
Olyan Óbuda, mintha Szindbád elkötött volna egy kétütemű Wartburgot, részegen, és egy harci szekerező centurióval koccant volna a Flóriánon össze.