Az 51 éves férfi a kilencvenes évek közepén édesapját és annak élettársát gyilkolta meg, a mostani vád szerint megölte barátnőjét is.
A hajléktalanszállón fonnyadt el, szó szerint csont és bőr volt az utolsó hetekben. Minden kezelést visszautasított, nem vette be a gyógyszereit.
„Jaj, főnök, ne tessék haragudni, nem akartam én semmi rosszat, csak tele lett az agyam fájdalommal. Képzelje, szerelmes vagyok.”
Az ember egy idő után hajlamos haragudni arra, akivel őszinte volt. Azt gondolja, kiszolgáltatta magát neki, s a rá bízott titokkal a másik biztosan visszaél majd.
Ha Józsi őrült, hát őrült, mindenesetre az, amit mond, sokkal izgalmasabb és inspirálóbb normális embertársaim jobbára unalmas szövegelésénél.
És még mindig csak január közepe van.
Ha a szálláshelyeken nem férnek el a hajléktalanok, ha nem hajlandók odamenni, ha a városszéli erdőségekbe menekülnek, vajon mennyien fogják átvészelni közülük a hideg téli hónapokat?