Hogy a püspök úr nem távozik önként a rivaldafényből, annak több oka is lehet. Például: ma már nincs olyan erős megfelelési kényszere, mint az aktív politikusoknak. Vagy: a két hölgynél kevésbé lojális ahhoz-azokhoz, aki-akik a kegyelmi döntés mögött valójában álltak.
A Gyűrűk Ura vége igen pontos leírása egy hajdanvolt szép, elsősorban agrárország oligarchikus zsarnokságba züllesztésének, sőt a természeti adottságok tudatos rombolásának. Fontos kérdése, hogyan szabaduljanak meg a korrupt rezsimtől, és állítsák vissza a természet védelmét.
A mai rendszert döntő részben nem társadalmi igény hívta életre. A folyamat nem eleve elrendelt; nem társadalmi kényszerek, hanem az egyes szereplők olykor esetleges döntései alakítják.
A hatalommal szembeni állandó kritikus attitűd fenntartása, vagyis, hogy vele szemben ténylegesen én legyek az oppozíció manifesztuma, minden magát valamennyire is komolyan vevő ember számára morális kötelesség.
A magyar néplélek legkevésbé sem a szabadságszeretet, sokkal inkább a házmestermorál jegyében áll. Itt az egyén nem a hatalommal szembeni kiállásal jelöli ki morális zsinórmértékét, hanem a hatalommal való kollaborálás és társunk önkényes megrendszabályozásának mámoros érzületével.
A vendégmunkások zöme húsz-harminc-negyven éves. Sokan családot hagytak otthon. De vajon kibírják-e az asszony ölelése nélkül az éveket? S a nőtlen fiatalok? Találnak valahol kapcsolatot? Szerelmi örömöt?
A Fidesz–KDNP képviselői lubickolnak a kiváltságaikban, választókerületük kiskirályaiként élnek, mint hal a vízben; egyetlen feladatuk van csupán, bólintani mindenre, amit a Főnök elképzel az íróasztala mögött, cserébe ezért törvények felett állnak.
A helyi kiskirályok teszik a feladatként rájuk kirótt dolgaikat: sakkban tartják polgáraikat, zsarolva őket, nyomozva utánuk, ahogyan azt jó autokrataként illik… Hogy ki csinálhat szűk egy év múlva a röhögős fejükből sírósat, azt viszont nem tudom…
A katolikus egyház megújulására szólított fel húsvéti prédikációjában a Német Püspöki Konferencia elnöke, Georg Bätzing.
A magyar társadalom valamiért különösen védtelen a gondolkodásán tett hatalmi erőszakkal szemben. A kormány pedig úgy jutalmaz és büntet, ahogy alattvalókat szokás.
Egy európai ország nagy hírű politológia professzora hosszú külföldi körútja végén egy nagyon kecsegtető ajánlatot kapott. Egy másik, kis európai állam – amely nemzetközi politikai befolyását akarta növelni – egyszemélyi vezetője politikai főtanácsadói megbízást ajánlott neki.
Ma Magyarországon a szabadságért folytatott küzdelmet nem csupán az nehezíti, hogy hiányoznak a hozzá szükséges nagy formátumú személyiségek.
Az állam akkor működik jól, ha polgárai a jog uralma alatt, jogbiztonságban élnek. Arról, hogy ezek nem csupán elvont fogalmak, a katások és mások mostanában kapnak keserű leckét. A fékek és ellensúlyok rendszere nem öncél, hanem a polgárok biztos menedéke.
Vajon egy nyugat-európai polgár fel tudja fogni ma, mi az az évszázadok óta a közép-európai népekbe rákosodott félelem, amelynek kihasználásával választások sorozatát lehet megnyerni?
Aki a jogain esett sérelmet vagy az állam elmulasztott kötelességeit hánytorgatja, esetleg arról meditál, miképpen kockáztatja a kormány nemzeti érdekeinket, a jövő nemzedékek esélyeit, vagy az eltapsolt százmilliárdok sorsát firtatja, ezzel csak azt árulja el, hogy nem idevalósi.
