Hosszasan lehetne sorolni a kormány és a Fidesz szempontjából kényes témákat, amelyekkel kapcsolatban a kérdéseket feltevő magyar azonnal hazaárulóvá és a dollárbaloldal emberévé válik. Mindez rendkívül kontraproduktív, és egyértelműen rosszat tesz a magyar közéletnek.
Szerencsére nem vagyok olyan öreg, hogy bármiféle emlékem lenne az úgynevezett ötvenes évekről, de úgy tanultam, hogy akkoriban dívott az a nézet, amely szerint „aki nincs velünk, az ellenünk van”. Magyarország hátra megy?
A kormányzati taktika (bár undorító) érthető: nem kell belemenni érdemi vitába, aminek kétséges a kimenetele. Egyszerűbb besározni az ellenzőket és az ellenzéket. „Van az a pénz”, amiért polcra lehet tenni a tisztességet, a jóindulatot, a belátást, a mások tiszteletét. Nincs határ.
Az ellenzéki kritikák túlnyomó többségével az ellenzék szavazótábora, vagyis a magyar választópolgároknak legalább a fele egyetért. Ez vajon azt jelenti, hogy az ellenzéki kritikákkal egyetértő magyar embereket sem tekinti Kövér a nemzet részének?
A kormány ellenőrzésére feljogosított országgyűlési képviselő egyszerűen nem adhat határozatlan idejű felhatalmazást a még meg sem hozott intézkedésekre.
Egy magyar nemzetiségű állampolgár egy magyar párttal szemben csakis akkor támogasson bármely más erőt, ha az biztosítja a kisebbségi jogokat.