A történésszel új könyvéről, a „forró” és a „hideg” emlékezetről, Horthy Miklós mai megítéléséről és politikailag motivált propagandaszólamokról is beszélgettünk. Interjú!
Lehetetlen Horthy Miklóst kizárólag hős antikommunista országgyarapítónak látni és láttatni.
Nincs abban semmi túlzás, hogy 1944. május 14. és július 9. között Horthy belügyi államtitkárai, valamint Ferenczy László csendőr alezredes a kormányzó beleegyezésével, Adolf Eichmann-nal közösen 437 ezer magyar zsidót vittek Auschwitzba.
Szabó Lukács hajdúbagosi polgármester – korábbi MDF-es, majd MIÉP-es országgyűlési képviselő – szerint nem helyiek voltak az elkövetők.
Nyolcvan évvel ezelőtt fordította fegyverét maga ellen. Hogyan befolyásolhatta tettével az eseményeket? Miért gondolják sokan, hogy valójában megölték őt? Miért kísérelt meg már száz éve is egy öngyilkosságot? Ablonczy Balázst kérdeztük.
Azt akarták a közvélemény elé tárni, hogy mi a szaktudomány „hiteles belső vitáktól sem mentes álláspontja a Horthy-kor szerteágazó történeti kérdéséről”.
„Soha nem fogom leírni, hogy a Horthy-rendszer demokráciának vagy fasizmusnak tekintendő, és soha nem fogom elhallgatni azt, hogy a Károlyi-kormány minden naivitása és tévedése ellenére demokratizálni, és nem szétverni, hanem megmenteni akarta az országot”. Interjú!
Matovic szövegére reflexből aggatjuk rá a példátlan jelzőt. Ha az 1945 utáni (cseh)szlovák politikára gondolunk, talán igazunk is van. Mégsem előzmény nélküli.
Horthy Miklós értékelése meglehetősen széles skálán a hérosztól a patás ördögig
húzódik. Kétségtelen, hogy „nehéz feladat a kormányzó kusza értékrendjének rekonstruálása”.
Az 1944. október 15-én lezajlott háborús kiugrási kísérletnek volt egy, a szélesebb hazai közönség előtt máig ismeretlen szereplője.
Hogyan lett a közbeszédben a Horthy-fasizmusból előbb korlátozott tekintélyuralmi parlamentarizmus, aztán pedig fasizmus és demokrácia egyszerre?
1944 nyarára a vidéki zsidóság nagy részét német utasításra, a magyar hatóságok hatékony közreműködésével megsemmisítő-táborokba deportálták. Hogy tudott-e a kormányzó a deportáltak sorsáról, az máig késhegyig menő vita tárgya.
A némafilm rendezője több közös alkotást készített közösen a Korda-testvérekkel.
A Mi Hazánk Mozgalom a Bartók Béla úton emlékezett Horthy Miklós száz évvel ezelőtti bevonulására, amit a főpolgármester kifejezett undorral és megvetéssel fogadott. Lázár János virágot vitt a kormányzó sírjára.
Megismerhetünk-e egy kort, ha a különböző szélsőségek között csapongó ellenpropagandájában mélyülünk el?