Erdogan természetesen éppúgy szimbóluma a nepotizmusnak és a korrupciónak, mint Orbán Viktor – ez legalább olyan erős kötelék köztük, mint az illiberalizmusuk.
Az elmúlt években többször is találkozott a két vezető. Sőt, a magyar miniszterelnök részt vett az elnöki beiktatásán is.
Kinek jutna eszébe Andy Vajnáról vagy Mészáros Lőrincről, hogy ők a kereszténydemokrácia hiteles megjelenítői? Interjú.
Jelentéktelen apróságokkal kezdődik, aztán a demagóg propagandával fanatizált tömeg segítségével egyre gyorsulva vezet az egyéni szabadságjogok szinte teljes eltörléséhez.
Orbán és vazallusai azt hiszik, megtanulták irányítani a tömeget, csakhogy ez a tudás még az internet előtti világban sem volt adott, nemhogy ma.
Az elkövetkezendő hónapokban világosan ki fog derülni, hogy lehetséges-e kívülről megálljt parancsolni az illiberalizmusnak.
Nem könnyíti meg a magyar külpolitika helyzetét sem Trump és Erdogan csörtéje.
Az illiberalizmussal az a baj, hogy mindennek hadat üzen, ami 1968-ban tiszta volt, igaz volt – s ami még ma is tiszta és igaz.
A hibrid rendszerek módszereit épp a neoliberális elitek kísérletezték ki.
Erdogan elnök kezében egyre nagyobb hatalom összpontosul, ő az illiberális világ hőse.
Miért is lett ily égetően sürgős a kereszténydemokrácia bevezetése, amikor még az illiberális változat sem formálódott meg igazán?
Bannon és Yiannopoulos szövetsége Orbánnal egy új Jalta: amint győznek a kultúrbal erői ellen, máris egymás leggyűlöltebb ellenségeivé válnak.