A Most vagy soha az lett, aminek szánták: tisztes középszer, akciójelenetekkel tűzdelt kalandfilm, ami nem tesz hozzá sem a Petőfi-képünkhöz, sem a magyar filmművészethez.
Annak ellenére kevesen tudják elhelyezni Jeseník fürdővárost a térképen, hogy a hely szellemét igen gyakran megidézzük Magyarországon is, amikor a hideg vizes borogatás helyett priznicet mondunk.
Amúgy már tudom, te „Aranyember”, miért hívják „Senki” szigetének ezt a helyet! Mert senki nem tartja rendben! Te legalábbis biztosan nem! És ha már itt tartunk, a válással mi lesz? Mikor mutatsz be végre a barátaidnak? És az is érdekelne amúgy...
Meg kell tanítani olvasni és az olvasást szeretni az embereket, s akkor a magyar és világirodalom egészen elképesztő kincsestára felnyílik, hihetetlenül gazdag és új horizontokat tárva fel.
A Fidesz a kelleténél hamarabb importálta hazánkba a nyugati identitásküzdelmek „védekező” pozícióját, így szorgos munkával kell felépítenie mellé a „támadó” pozíciót.
Minél többet olvasunk, annál jobbak az esélyeink, hogy undorító politikai akciók és személyeskedés helyett, ha vitatkozni akarunk, a megszólaló véleményével tesszük azt.
Az év egyik izgalmas irodalmi eseménye volt Háy János Kik vagytok ti? című, nagy íróink életét bemutató kötete, illetve az ennek nyomán kialakult komoly vita.
A Könyvfesztiválon beszélgettünk a Benyovszky Móricról regényt író francia Jean-Christophe Rufinnel.
Noha az internet korában nehéz megállapítani, ki mit honnan vett át, egy biztos jel ennek ellenére is van, mégpedig ha más tévedése szerepel az ember szövegében.