Orbán Viktor pártja végül nem meghaladta, hanem a kádári állambiztonság módszereit és sok emberét is integrálva, tökélyre fejlesztve élteti tovább a hatalomgyakorlás posztkommunista modelljét.
Makacs tévhitek a közelmúltból.
Az egykori pártfőtitkár valódi arca és hamis imázsa között tátongó szakadék hatalmas, amelynek fontos eleme az is, hogy nemcsak az 1956 utáni, hanem az az előtti sztálinista rendszerben is kulcsfontosságú szerepet töltött be.
A parlamenti képviselő a kommunista diktátort dicsérte hozzászólásaiban. Szerinte Szent István bedarálta az országot, Kádár viszont elintézte, hogy mindenkinek legyen lakása.
Kádárról, Orbánról, Sorosról és Gyurcsányról is beszéltünk az ország egyetlen munkáspárti polgármesterével.
„Az egész világot nézve van egy olyan érzésem, hogy Isten ráunt az emberekre. Sokat próbált ezt-azt csinálni, de feladta.”
Aki nincs ellenünk, az velünk van, idézte Kádár János 1961-ben Méray Tibort, bár sokan nem is tudták, hogy tőle származik a gondolat. Kilencvenhat éves korában, csütörtökön elhunyt a párizsi emigráció nagy alakja.
Óvatos kísérlet a pártfőtitkár tudathasadásos megnyilvánulásainak megfejtésére.
Mi, magyarok úgy elszenvedtük a szocializmust, hogy a legfrissebb kutatásokban a megkérdezettek 54 százaléka szerint a honpolgárok többsége jobban élt a Kádár-rendszer alatt, mint napjainkban.
Lassan három évtizede igyekszik (meg)emészteni a hazai közvélemény az úgynevezett háromperhármat. Tabajdi Gábor „kádári felülnézetből” mutatja be.
Bodzsár Márk legújabb fekete komédiájában, a Drakulics elvtársban még Bödőcs Tibor és Térey János is felbukkan. Interjú!
Sétálgatunk a giccses vagy kevésbé giccses díszítésű, de mindenképpen zsír- és forraltbor-szagú adventi vásárokban, miközben odabent a Kossuth téri nagycsarnokban folyik a bizniszaszjúzsual.
Kádár János szellemi-lelki fejlődésében szorosan összetartozó az a három eseménysor, amelynek nyomán belsőleg legalábbis meghasonlott a kommunista mozgalommal vagy annak moszkvai irányítóival. 1944 novemberében szökött meg titokzatos fogságából (ezzel foglalkoztunk előző számunkban), 1954-ben szabadult a börtönből és 1989-ben távolodott el végleg elvtársaitól (és ők is tőle).
Szellemi-lelki fejlődésében meghatározó, logikailag szorosan összetartozó az a három eseménysor, amelynek nyomán belsőleg legalábbis meghasonlott a kommunista mozgalommal.
Viszont átmeneti diadal lehet a kormányfőé, amit csak egy újabb rendszerváltás hozhat egyenesbe.