Mesterházy Balázs verseire is áll, hogy bár a saját halál számba vétele végigvonul a kezdeti és későbbi verseken, de igazán szorongatóvá az évek múlásával válik.
Szolcsányi Ákos prózájába belefogva rögtön az elején alig értjük, mi zajlik a szemünk előtt. Még akkor is így van ez, ha közben tudjuk: Izrael második uralkodója, Dávid király történetét olvassuk.
Elsőre szokatlannak tűnhet az állítás, hogy manapság többségben vannak azok, akik nem hisznek a szabad akarat létezésében.
Farkas Árpád két éve hunyt el, Kali Ágnes verseiben viszont tovább él. Még akkor is, ha a fiatal költő természetesen saját hangon szól, egyben nagy fokú személyesség jellemzi.
Györffy Miklós regénye azért is érdekes, mert nem a megszokott oldalról közelít belső ellenálláshoz és külföldre emigráláshoz.
Péntek Orsolyánál a titkos remények legalább olyan édesek és fájdalmasak, mint az illúziók, amelyekbe a szereplők időnként ringatják magukat.
Időnként nem is a költőt olvassuk, évezredes próféciák zengenek vissza, máskor kortárs alkotók kerülnek megidézésre.
Nincs teljes boltzár, de ez a karácsonyi szezon nem lesz olyan, mint általában. A könyvkiadók túlélhetik az évet? Kik szenvedték meg eddig jobban a pandémiát, és milyen hosszabb távú hatásai lehetnek a válságnak?
Tőzsér János könyvében még a tárgymutatót is szórakoztató olvasni.