Kivilágítatlan, de díszbe öltöztetett fenyőfákkal várják a karácsonyt Kárpátalján. Megnéztük, hogyan várják az ünnepeket az ott élők.
Képesek vagyunk haragudni egymásra és a világra, a körülményekre, és akár a tárgyakra is, ha utunkba állnak, vagy nem engedelmeskednek akaratunknak – figyelmeztetett a bíboros.
A karácsony nem az, hogy drága ajándékokat veszünk szeretetünk kifejezésére, vagy éppen azért, mert a minél drágább meglepetéssel akarjuk pótolni a hiányzó szeretetet.
A „magyar karácsony”, ahogy a Vajdaságban nevezik az ünnepet, munkanap volt.
Vasárnap tízezreket várnak a Szent Péter térre.
A közösségi oldalán üzent a miniszterelnök.
Az idén először leszünk csak ketten. Mindenki megtalálta a párját, és hát nagyanyám mondása mindig érvényes. De ünnepelünk.
Hol van karácsony? Ahol ünneplik Jézus születését. Akkor is, ha méltatlan idő van, ha nem illő körülmények vannak, akkor is, ha nem csillag vezet oda és nem angyalok. Mert a karácsonyi csodában van még valami.
38 °C felett beálló lázas állapotról beszélünk. 36-37°C normális testhőmérsékletnek tekinthető. 36 °C alatt valószínűsíthetjük a súlyos rezsicsökkentés beálltát a családi költségvetésben.
A Szovjetunió tag- és csatlós államaiban a karácsonyból fenyőünnep lett, a Mikulásból Télapó. Az ünnep vallástalanítása azonban nem sikerült mindenhol: Bíró Nurila filmes szakértő leningrádi éjféli miséről és a kirgiziai fenyőünnepekről is mesélt lapunknak.
A bíboros szerint az egyház az ukrajnai háború kitörése óta minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítse a menekülteket.
Csak akkor nem omlik rád a Black Friday-reklámokkal agyonharsogott készülődés, csak akkor nem betegít meg az ünnep előtt mesterségesen fölszöktetett vásárlási láz, ha elfogadod, hogy a karácsony elsősorban együttlét: a családoddal, a barátaiddal vagy az emlékeiddel.
A gasztronómia és tágabb értelemben az ünnepekhez kapcsolódó viselkedés ugyanolyan jelrendszer, mint a nyelv vagy a népdal, mondja Saly Noémi muzeológus és várostörténész, akit arról kérdeztünk, ünnepeinknek miért olyan fontos része az, hogy mit eszünk.
„Meg kell tanulnunk leengedni, ez nem egy automatizmus” – mondja a szakpszichológus.
Úgy tíz–tizenkettő lehetek, mint oly sokszor, egymagam otthon, nyilván, hogy nekiállok kikutatni az ajándékomat, ami az 53 négyzetméteres lakótelepi lakásban mérsékelt kihívás, fél óra sem, és kezemben tartom a mikroszkópkészletet, amire annyira vágytam.