Van a műanyag kerti székben valami erősen nosztalgikus, mint a hordozható, fekete-fehér tévében vagy a több évtizede kinn lógó falinaptárban. Gyermekkori nyaralót képzelünk magunk elé, atlétatrikós nyolcvanas éveket, borozgatós kegyelmi pillanatokat. Szüretelünk, bográcsozunk, együtt vagyunk. Kollár-Klemencz László második kötete, az A Műanyag kerti székek élete ugyanakkor nem a Goodbye Lenin novellába fordítása.