A különféle rovarkolóniáknak sem feltétlenül kell ész nélkül nekirontani, különösen vegyszerekkel nem, mert akkor mindenki megy a levesbe, a segítők is.
Az új nagyvárosi földművesek nemcsak felfelé indultak el, a lehető legváltozatosabb helyeken fogtak bele a növénytermesztésbe, például egy elhagyott vasúti állomásépületben működő kávézóban.
Így a nyár vége felé már gyakrabban jelentkezik a fáradtság, és ezt kiszagolják a gyomok. A gazok. Ez sem akkora baj persze, némelyiket például megeszem.
Az emberek jók, vagy nem is tudom. Tény, hogy a minap hazatértemkor egy hatalmas zacskót találtam a kilincsen.
Hány, de hány ilyen és hasonló ember, honfitárs, mennyi gazdag és drámai pálya, felfedezések és gyarapítások, kikről s melyekről mit sem tudunk!
Mi, akik voltunk oly szerencsések, hogy nagynénéink, nagyanyáink kertjeiben tölthettünk felejthetetlen nyarakat, és a mai napig érezzük és őrizzük azokat az ízeket, fájó szívvel mondunk csak le róla.
Mivel nálunk, a faluban még egyetlenegy migráncs sem ütötte fel azt a fondorlatos, munkahely elvevő fejét, és még félméteres jeget sem kellett söpörnöm, mint a sarkvidéki Mexikóban, inkább zenét hallgatok.
A szomszédasszonyom, aki hetvenhárom éves, és akivel a napokban együtt mentünk neki egy darab földnek, olyan sebességgel húzott el mellettem a szerszámmal, mintha gépesítette volna magát.