Az Amit a szél susog hőse, Z. jeles értelmiségi, aki egykori fontos helyszíneken igyekszik rábukkanni valami lényegire.
Ha Tóth Krisztina azt mondta el volna Jókai Mórról, amit Szerb, abban sem lett volna sok köszönet. A szerző, aki nemcsak megírta, de örökre beírta a saját nevét is a magyar irodalomtörténetbe.
A Vadvizek utáni második fontos elbeszéléskötete 1957-ben jelent meg, mondhatni, történelmi időkben.
Az írónővel Az első világvége, amit együtt töltöttünk című novelláskötete kapcsán beszélgettünk. A klímakatasztrófától a valóságshow-k világán át a diktatúra nyomasztó mindennapjaiig jutottunk.
A Móra Kiadó Családi Iránytű programjának részeként megjelent Falkavezérek – Szeretetteli irányítás a családban című kötet az anyák és az apák félreértelmezett szerepéről, a folyamatosan felbukkanó hibákról és a lehetséges megoldásokról szól.
Stefánsson magyarul elsőként megjelent kötetéből, A halaknak nincs lábukból és a Jelenkornál kijött trilógiából is tudjuk, mekkora szerepe van az irodalomnak abban, hogy az ember el tudja viselni az életet.
A német szemorvos-történész legújabb könyvében arról értekezik, hogy a történelmi személyiségek egészségi állapota miként befolyásolta az események alakulását.
Az Egy házasság helyzete eleve sorozatnak íródott, de regényben is megjelent. Hornby most is sziporkázik.
Akár tankönyvszerűen is forgatható Zoltán Gábor kötete, ha azt szeretnénk tudni, hogyan fogadták 1944 és az utókor írói, költői a kor iszonyatát.
Az írónő, aki felkavarta a hatvanas évek Amerikáját, élete végére kilépett az árnyékból, és újra a viták kereszttüzébe került. Öt éve halt meg Harper Lee.
A képeslap egykoron a legfontosabb üzenetközvetítő eszköz volt, de hogy milyen sokrétű jelentéssel is bírt, kiderül Petercsák Tivadar most megjelent könyvéből.
A gátlástalanok és áldozataik küzdelmének nemcsak a leírását kapjuk, de ennek a párharcnak a pszichés mozgatórugóit is gazdag részletességgel megismerhetjük, ha kezünkbe vesszük Éric Vuillard kisregényét.
Önmagunk tanulása élethosszig tartó folyamat, amely arról is szól, hogy a saját buborékunkból kilátunk egy-egy pillanatra
A történész szerint a kortárs baloldali és a jobboldali narratíva sem tud mit kezdeni a ténnyel, miszerint az első világháború után csak a proletárdiktatúra indított fegyveres háborút az elfoglalt területekért.
Ha jobban belegondolnánk, igenis furcsának kellene gondolnunk, hogy mennyire nem tudunk semmit azokról, akik az elmúlt néhány évszázadban hozzánk hasonló utakat voltak kénytelenek bejárni.