Idegesít, de mégis belátom: egyre indokoltabb, hogy hazudjanak. Csak így, a vége felé araszolgatva, nem lehetne mégis kicsit szerényebben?
Eredetileg ezt a címet szántam: Tudatosan hazudik, állva tapsolják. Azért nem ez áll odafönt, mert magam nem így vagyok nevelve.
Osztalékelsőbbségi részvény, magántőkealap, autópálya-koncesszió: három példa a sok közül, amelyek a lopás szinonimái ma Magyarországon. Hol vannak már a nokiás dobozok meg a kisstílű privatizációs ügyletek?
A nép a félperiférián aludni akar. Mivel a családján kívül senkivel nem ismer fel azonosságot, az sem zavarja, ha az egész országot ellopják a feje fölül, csak hagyják aludni. A legszebb altató a nagyság ábrándja, amit természetesen nem kell személyesen megélnie.
1994 tavaszának végén híre jött, hogy megvannak a budapesti Zsidó Múzeumból ellopott műkincsek. Az elkövetőkkel senki nem foglalkozott, a megbízókkal – a felbujtóval – még annyira sem.
Hajdúdorog belerengett, hogy a nyomozók elvitték a rendőrőrsparancsokot, miután átfestette a polgárőrség alvázszámos kerékpárját. Majd abba is, hogy visszahelyezték korábbi tisztségébe. Riport a nagy hullámokat vető ügyről, amely a Nemzeti Védelmi Szolgálat figyelmét is felkeltette.
Ez még a sokat látott józsefvárosi rendőröket is meglepte.
A történtek előtt máshol is próbálkozott a tolvaj.
A riasztókészülék korunk idegesítő zajvilágának része, lopást, füstöt, tüzet, betörést jelez. Láss csodát, létezett a régmúltban is. Csakhogy merőben másképp.
A tolvaj azt hazudta, infarktusa van.
Részben beismerte a bűncselekmények elkövetését.
Pedig a sértett szívességből fogadta be hotelszobájába B. Attilát.
A rendőrség keresi a férfit, akii a nagy méretű szobrot a hóna alatt tartva sétált ki a VI. kerületi templomból.
Elkapta a tolvajokat a rendőrség.
Nem tudott magyarázatot adni tettére.