Kállay Eszter második verseskönyve nagyrészt konceptkötet, az anyasággá válás tapasztalatait gyűjti egybe.
Olyanok Harag Anita novellái, mintha az aktuális narrátor fejéből sosem keverednénk ki.
Reneszánsza van az ironikusan önmarcangoló, a hétköznapi tapasztalatokat egyszerre énelemző, mégis távolító módon számba vevő költészetnek.
A Csáth-kötet legfőbb értékét a térképeken pontosan megjelölt helyszínek, a szabadkai és palicsi fotók, a ritkán látott családi képek jelentik.
Milyen az, amikor újra felfedezzük saját magunk és családtagjaink személyiségét, és azt, amennyivel többek vagyunk annál, mint amit kiposztolunk? Kit köszönthetünk újra a tükörben?
A Nincs véna konceptkötetnek is beillik, Vados Anna visszatérő témáit jelentik a betegség, a kezelés, a kórház és a gyógyulás.
A költő a falra fújt irodalomról, az öncenzúra veszélyéről, a kisvárosias Óbudáról és a közösségben mondott imáról. Interjú!
Amire nincsenek szavaink, arról gondolkozni sem igen tudunk. Fekete Vince legutóbbi, komor, nehezen befogadható verseskötete, a Halálgyakorlatok kiváló példa erre.
Szvoren Edina stílusa összetéveszthetetlen, olvassuk akár rövidebb, akár hosszabb novelláit.
Izgalmas, sokrétű tanulmánykötet Gács Annáé, számos fontos kérdést feltesz a nyilvánosságban való megjelenésről.
Akár tankönyvszerűen is forgatható Zoltán Gábor kötete, ha azt szeretnénk tudni, hogyan fogadták 1944 és az utókor írói, költői a kor iszonyatát.
A (fiatal) női irodalom olvasásakor szokás kitérni rá, hogy az új században a férfiak legalább olyan bizonytalanok lehetnek azt illetően, mit is várnak tőlük.
Krúdy Álmoskönyvének ötletét nagyanyjának, a legendás álomfejtőnek a történetei adták.
Nincs könnyű dolga az olvasónak, ha a Szép versek antológia alapján választ kíván adni rá, mi is változott a költészetben egy év alatt.