Nem mondhatjuk, hogy Tóth Menyhért útja kikövezett lett volna a siker felé. Egyáltalán, mit is tekintünk sikernek azon a pályán, amelyen ő mozgott?
Beütötte a keresőbe a nevét, és meglepte Fekete Vincét, hogy rengeteg Szilágyi Istvánt talált, épp csak a Kossuth-díjas íróról alig volt köztük szó.
Pintér Judit filmkritikus, szerkesztő Mesterek és hazák című kötete jóval több egyszerű filmtörténetnél, a XX. század tragédiákkal és művészi csúcsteljesítményekkel teli történelmét tárja elénk.
Látványos album született, amely Szurcsik József házfejű embereitől Gaál József megnyúzott szatírján át Baksa József hátborzongató Minótauruszáig térképezi fel a pokol aktuális jelentésrétegeit.
Amikor hosszú idő után előkerült Tamási Áron darabja, az Ősvigasztalás, személyesen Ablonczy László vitte el a Tiszatáj szerkesztőségébe.
Ábel neve végérvényesen összefonódott Tamási Áronéval. Amikor az írót említik, hőse jut mindenki eszébe, s Ábel kalandjairól az íróéira asszociálnak.
Nem mondhatjuk, hogy Szilágyi István fél évszázados pályája alatt ontotta volna magából a regényeket. Amikor viszont jelentkezett egyel, annak súlya volt.
Jovián György festészetének szövevényes útját követi végig az MMA Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált monográfia.
A lexikon szellemiségére jellemző módon magától értetődő természetességgel kerülnek egymás mellé Esterházy Péter és Csurka István, Moldova György és Döbrentei Kornél, Takács Zsuzsa és Jókai Anna, Kukorelly Endre és Csender Levente művei.
Monográfia Schrammel Imréről, aki „forradalmár, újító, másképp gondolkodó. Öntörvényű művész. Szinte mindig szembe megy a kánonokkal. A maiakkal is.”
Mit akart végső soron Szabó Dezső az irodalomtól, és mit az azon túli világtól? Melyikben volt igazán otthon?
Szép az, ami érdek nélkül tetszik?
Szekfü András interjúkötete a hetvenes évek szinte összes fontos rendezőjét, de még a jelentős pozíciót elfoglaló politikusait-hivatalnokait is megszólaltatja.