Az egyetlen, ami segíthet rajtunk, ha megszabadulunk a reálpolitika kényszerképzetétől és a reálpolitika illúzióját kergető politikusainktól. Vegyük már észre: amit azelőtt reálpolitikának neveztek, végérvényesen a múlté.
A mai rendszert döntő részben nem társadalmi igény hívta életre. A folyamat nem eleve elrendelt; nem társadalmi kényszerek, hanem az egyes szereplők olykor esetleges döntései alakítják.
A magyar társadalom valamiért különösen védtelen a gondolkodásán tett hatalmi erőszakkal szemben. A kormány pedig úgy jutalmaz és büntet, ahogy alattvalókat szokás.
Az ötödik Orbán-kormány félretolta a parlamentarizmus lényegét. Simán túllépett több évszázados szokásokon és jogon: előbb az úgynevezett háborús veszélyhelyzet kihirdetését lehetővé tévő alaptörvény-módosítással, majd a hatályban lévő költségvetési törvényt módosításával.
A listát állító pártok közül a Normális Élet Pártja volt az egyetlen, amely nem érte el a szavazatok legalább 1 százalékát.
Orbán Viktornak jelenleg minden oka megvan a magabiztosságra, de a lelke mélyén ő is érezheti, hogy hatalma ingatagabb alapokon nyugszik, mint kívülről látszik.
Az emberek, akik saját kezükbe akarták venni a döntést a populisták hatalomra juttatásával, még távolabb kerültek az önrendelkezéstől. A Mi a populizmus című könyvről.