Azon kapom magam, hogy a szóba hozott zenekarok szerint teszem sorrendbe a Stay Brutal! novelláit.
Olyanok Harag Anita novellái, mintha az aktuális narrátor fejéből sosem keverednénk ki.
Egy idő után már nemcsak a vakáció alatt írtam, hanem tanév közben is, lecke helyett. Az egyik haverommal sokat csavarogtunk a városban, olyankor útba ejtettük a könyvtárat is, ahonnét egy csomó könyvet vittem haza, hogy tudjak miből inspirálódni.
Könnyen meglepetést okozhat az olvasónak K. Varga Bence első novelláskötete. Elsőkönyves szerzőtől nem feltétlenül várnánk hasonló hangot.
Tóth Krisztina köteteitől éppen azt várja az ember, hogy rámutasson valamire, ami végig a szemünk előtt volt, de fogalmunk sem lehetett, hogy mit kezdjünk vele. Ilyen az Ahonnan látni az eget is.
Figyelj – mielőtt folytatta volna, Radnai hosszú másodperceken át a sörébe bámult –, szeretném, ha az emberek tudnák végre az igazságot. Hogy apám nem olyan volt, mint amilyennek hitték. És mint ahogy elképzelik ma is. Úgyhogy írd csak meg.
Kákonyi Lucia novelláiban mindig éri valami meglepetés az embert.
Kevesekhez juthatott el Leczo Bence bemutatkozó novelláskötetének híre, pedig sokat ígérő, meglepően tudatosan összerakott írások ezek.
Megtévesztett Kovács Bálint novelláskötetének címe. Szerepük volt ebben az előzményeknek, így korábbi metoo-riportkötetének.
Az író szerint a kurzusnak kétségtelenül vannak hosszabb távú szellemi tervei, ez elsősorban átírás, tudományos elemzés helyett politikai átértékelés. Interjú!
Szvoren Edina stílusa összetéveszthetetlen, olvassuk akár rövidebb, akár hosszabb novelláit.
A közönség március 30-tól május 10-ig szavazhat a Libri weboldalán.
„Nézzünk szembe a tényekkel! A magyar vírus egyetlen ismert hatása a versenyképes futballtudás lassú leépülése. Hát, istenem! Kontinensek élnek úgy, hogy nem tudnak focizni. Koncentráljunk szépen a kajak-kenura meg a vívásra.”
Különös hangulatú novellák Puskás Panniéi, egyszerre végtelenül nyomasztóak, közben mégis szórakoztatóak.
Mielőtt a tömbházak és a bevásárlóközpontok árnya végleg belepné a rendszerváltozás korának édesbús évtizedeit, Borcsa Imola visszaírja még magát oda, ahol felnőtt, és ahova visszatalált.