A művészet, a kultúra a legnemesebben értett feleslege, s így luxusa az emberi léleknek, szellemnek. Felesleges, tehát nélkülözhetetlen. Ne fogyasszuk el, ne emésszük meg, ne üresítsük ki szavakkal.
A népszámláláskor önmagukat szittyaként meghatározó 2439 rejtélyes honfitársunk nyomába eredtünk.
Ez a képzeletbeli mondat tartalmazza is: „Hiába prüszkölnek a dollármédiumok, és hasztalan prüszköl Présember, a nindzsakormány utasította a főispánokat, hogy az arra érdemes könyvek minden vármegyében a törvény értelmében befóliáztassanak!”
Délnyugat-magyarországi lelemény? Honnan ered, hol ismerik?
Az idegen szavakat használó reklámok kárhoztatása sokak számára lehet szimpatikus.
Ha Reichert János szerint a helyesiras.mta.hu a ludas abban, hogy „az egész magyar sajtó egységesen ráállt a csirke far-hát írásmódra”, akkor köszönettel nyugtázzuk az elismerést, hogy a szolgáltatás betölti hivatását: a helyesírás közvetítését a nagyközönség számára.
A csirkefarhát verte ki nálam a biztosítékot. Nem a szociális üzenete, hanem a helyesírása miatt. Két nappal a bejelentés után az egész magyar sajtó egységesen ráállt a csirke far-hát írásmódra. A döbbenet elmúltával próbáltam rájönni, mi lehet ennek az oka.
Gyakran nem vesszük észre, hogy amikor egyes kifejezéseket használunk, már a szó használatával öntudatlanul is elfogadjuk a mögötte rejlő manipulált állítást. A Fidesz felismerte és rendkívül hatékonyan alkalmazza ezt.
Tavaly karácsonykor azzal zártuk az év szaváról, a „karantén”-ról szóló Újbeszélt: „Micsoda év! Reméljük, jövőre efféle szó a kanyarban sem lesz.” Nos, hiú remény volt, sajnos.
Sok szó esik mostanában a campusokról, de írhatjuk-e kampusznak őket?
Eloltásra kerül? Itt nincs mentség, ez nem orvosi szleng, ez a magyar nyelv kerékbe törése.
Képzeljük el, hogy saját korában a kormányfő leasszonyságozza Marie Curie-t, a radioaktivitás kutatóját vagy Grace Hoppert, az egyik első programozót.
Vajon mennyire és miként változtathatja meg a nyelvet is a járvány, amely ugye mennyi mindent megváltoztat?
A magyar templomokban az utóbbi időben tűntek fel olyan kiírások, amelyek húsz-harminc éve még alighanem profánul és idegenül hatottak volna.
Hát ki más segítene rajtunk, szegény magyarokon, mint a derék olasz fasiszták – mondom szigorúan történelmi nézőpontból.