A kegyelmi ügy digitális feldolgozása (és persze nyilvánosságra hozása) a szabad sajtó győzelmét hozta. Bár ha jobban belegondolunk, igazából hírverseny sem lehetett nagyon, hiszen az állami médiát nem a hírszerkesztőségek irányítják, hanem a Fidesz pártapparátusa.
Varga Judit exférje szerint a miniszterelnök egy teát akart vetetni az egyik munkatársával.
Szerző nélküli cikkek, a hecckampányt pénzelő ékszerkereskedő: durvul a helyzet Csepelen.
Az államelnök asszonynak elég, hogy hány és hány külhoni államfőt kell felköszöntenie, mindenki nem férhet a szórásba – kivéve Gáspár Győzőt, a hazai cigány kisebbség jeles blama mesterét, ő valami oknál fogva, ki tudja, miért, rákerült az államelnök asszony protokoll-listájára.
Az elmúlt éveket csendben, száműzetésben töltő Borkai most úgy gondolja, újra eljött az ő ideje. Vajon miért?
A nemzeti radikális kurzus mára oly mértékig elvadította szavazótáborát, hogy saját hívei tartják fogságban. Hiába próbál holmi Trombitás Kristóf visszabotorkálni a vállalhatatlanból a humánum ösvényére.
Amit most látunk, fenyegető. Sokféle kifutása lehet, s egyáltalán nem biztos, hogy a vége tragédia lesz. De! Vannak egyértelmű, látható, a történelem nehéz pillanataiból jól ismert folyamatok, amelyek csendesen elindultak.
Hajdu Steve szerint a magyarságot lustasága és akarattalansága, karrierképtelensége és tespedt motiválatlansága teszi magyarrá – márpedig ezt egy akármennyire is önérzetes magyar pusztán a magyar kultúra huszadik századi teljesítményeire hivatkozva vissza kell, hogy utasítsa.
Trombitás cikkét hivatalosan a rá zúdult mocskolódás miatt kellett elérhetetlenné tenni; valójában alighanem azért, mert akaratlanul leleplezte a Fidesz politikájának hamisságát, embertelenségét, életidegenségét.
Aki a – kormány szerint – nem kizsákmányoló fideszes magyar üzletláncokban vásárol, az valójában 25 százalék különadót fizet Orbánnak és rokonainak, barátainak. Egyáltalán nem értem, miért van még vásárló ezekben a boltokban
Játszótársam nem csak megjelenésük napján dugdossa el a nyomdából frissen érkezett lapokat: a hét folyamán lankadatlan lelkesültséggel, változatlan hivatástudattal bújtatja el a számára nem rokonszenves újságokat a számára rokonszenvesek mögé.
A Médiatanács szerint a szerkesztői szabadság odáig terjed, hogy akár abszolút hamis információkat is közölhetnek, s mint fentebb láttuk, az ellenvélemények teljes mellőzésével, egyoldalúan.
Azt kell mondanom, Orbán hithű követői ma már nincsenek is olyan sokan. A választások sorsát többé nem ők döntik el. És ennek a felismerésnek azért lehetne némi hírértéke.
Ebben a „komoly állapotban” nem lehet érvelni, valós ügyekkel foglalkozni, problémákra rámutatni – Dezse és a betelefonáló esete.
Most csak Amerikával és Európával van problémánk, ha tovább haladnánk tőlünk keletre, ott már csak a mostani baráti hatalmak vannak. (Ukrajna nem hatalmi tényező, sőt Ukrajna és Zelenszkij... ugyan hagyjuk!)
