Jens Liljestrand könyve figyelmeztetés: a modern kor eddigi legnagyobb kihívásával kell szembenéznie az emberiségnek, és ha túl akarunk élni, nem szabad saját magunk ellenségévé válnunk.
A háború abszurd, kegyetlen és megindokolhatatlan, de nincs más út, ilyenek vagyunk: le kell gyilkolnunk egymást. Erre a komor, de elkerülhetetlen következtetésre juthatunk Szerhij Zsadan kegyetlen és gyönyörű regényét olvasva.
Bart Dániel könyve egy rendkívül szórakoztató (és tanulságos) történet arról, miként formálta az aranyfolyam a maga képére az emberiséget.
Verebes István színész-rendező – és lapunk visszatérő szerzője – anélkül beszél szeretett elhunytairól, barátokról, pályatársakról, hogy akár a legkisebb mértékben is korlátozná a közönség várható reakciója.
Lapunk alkalmi szerzője, Haklik Norbert kortárs magyar szerzők köteteit veszi, fiatalokét és pár éve elhunyt írókét egyaránt.
A gátlástalanok és áldozataik küzdelmének nemcsak a leírását kapjuk, de ennek a párharcnak a pszichés mozgatórugóit is gazdag részletességgel megismerhetjük, ha kezünkbe vesszük Éric Vuillard kisregényét.
1938 és 1944 között írt naplójából kiderül, a világhírű írónő már 13 évesen is rendkívüli stílusérzékkel tudott írni.
Kultúráról kultúrára és korszakról korszakra más-más jelentéssel bírtak egyes színek, ahogy előállításuk is folyamatosan változott.
Egy százéves történet, amely nem tud múlttá válni.