Medgyesi Konstantin történész Kádár János lelkiismeretéről, Grósz Károllyal való sajátos viszonyáról, utolsó beszédének és Nagy Imre újratemetésének szimbolikájáról. Interjú!
A rappelésre nem volt nehéz felkészíteni Vilmányi Benettet, a dadogás megtanulása viszont idegölő folyamat volt a rendező, Bernáth Szilárd szerint. Beszélgettünk a borsodi szegénységről és a tehetségkutatókról is.
Épp ugyanannyi idő eltelte után, amennyit eltöltöttünk a krumplilevesessel is, legalább annyit megtanultunk, hogy semmi nem tart örökké. Kérdés, nem tévedünk-e most is?
Belenyugodtunk a nekünk szánt engedelmes fogaskerék szerepébe, beletörődtünk a politikai vezetés hamisságába, s ez lett az eredménye. Megengedtük egy szűk elit számára országunk kisajátítását.
Egyre többen adnak számot arról, hogy külföldön egyszerűen nem értik, mi történik velünk. Mellesleg ez volna a kisebb baj, mint az, hogy esetleg hamarosan már hülyének is tartanak bennünket.
Vajon mi lesz Magyarországgal a NER után? Gondolkodunk egyáltalán ezen?
Veszítettünk egy nemzeti ünnepet. Persze nem most, hanem már sokkalta korábban, amikor a Fidesz épp október 23-át használta aktuális lázálmainak marketingfelületeként, hogy miután kifacsarta belőle az utolsó politikai haszonmorzsát, rögvest félredobja.
A kínai átok beteljesedett: érdekes korokat értem meg, de elszomorít, ha arra gondolok, mit hagyunk az unokáinkra. Ma úgy érzem, nem szeretnék a saját kortársam lenni, jobb országot-világot álmodtam mindnyájunknak.
Le vagyunk szoktatva arról, hogy szellemi erőfeszítéseket tegyünk az igazán nagy művek befogadására. Ki olvas manapság Thomas Mannt, Dosztojevszkijt, Bodor Ádámot, Mészöly Miklóst vagy Karinthy Ferencet?
A puha diktatúra korának mozgalmas és színvonalas szellemi életéből miképpen következik a magyar értelmiség kiábrándító teljesítménye, ellentmondásos szerepvállalása és szerep-nem-vállalása az 1989-es változásokat követő korszakban?
A Balaton zenekar vezetője az 1990-ben elmaradt eufóriáról, a félelmetesnek tartott szabadságról, a rendszerváltás előtti és utáni időszakról. Interjú!
Harminckét év után egy soha érvényessé nem lett, ám deformált, valójában mégis jelenvaló szocializmus itt maradt népgazdaság alépítménye omlik be, zuhan szét, vásik ezerfelé talpuk alatt.
A diktatúra olyan, mint a víz, minden mélyedést kitölt. Addig terjed, ameddig akadályba nem ütközik, amely megállítja. A kérdés az, hogy miért tűrjük. Miért nem bízunk egymásban, önmagunkban, miért tartjuk távol magunkat a politikától?
Zolcer János dokumentumfilmessel, egykori közeli ismerősével és Jeszenszky Gézával, az Antall-kormány külügyminiszterével emlékeztünk. Szóba került az is, milyen olvasatai lehetnek Orbán Viktor gyászszertartáson való megjelenésének.
Bizonyos anyagi szint fölött vagyonbevallási kötelezettség, közbeszerzések rendbetétele, a NER-kompatibilis politikai iparosok lecserélése.