Tisztességes értelmiségi (és persze rapper) csak ellenzéki lehet. De ha ezt nem tudnám, Márai nyolc fröccsöt ledöntő Szindbádja meggyőz róla.
Ötven évig vajon otthon voltam Pesten? Sokan megkérdezik, nem hiányzik-e. Azt szoktam mondani, hogy ami hiányzik, az belőle hiányzik már régen, s nem csak nekem.
Szüret után, télen jó a birtokon. Nyugszik a szőlő, se kór meg nem támadja, se szél meg nem töri, se madár meg nem szúrja. Nem siet, nem siettet: mélyeket lélegezve, felébreszthetetlenül aluszik.
Különös, ugyanakkor beszédes, hogy az idei 100 legjobb magyar bor lista első húsz helyezettje között tizenkét tokaji és négy villányi bor mellett Somló és Pannonhalma delegál csak palackot. Eger, Badacsony, Szekszárd, Sopron sehol.
Nehéz úgy szeretni, hogy észrevegyük, az adásban van a legtöbb önzés. És néha el kell engednünk a magunk szerelmeit.
Itt talál menedékre a „mi, magyarok”, a „mi, keresztények”, a „mi, székelyek”, a „mi, fradisták”, a „mi, európaiak”, a „mi, liberálisok” – mind-mind mintegy értelmező jelzővel karakteresre pofozva a hevenyészetten összerántott gyülekezetet.
Mire használták először a háziasítása után: megették vagy már eleve bort készítettek belőle?
Mit akar tőlem a Ménesi, Bakator és Somlói delejháromszögében ez a nyelvész, ez a nagy hatású pedagógus, néhai egyetemem néhai dékánja? Mit?
Míg hajdan szarvassal és őzzel, borzzal és lódarázzsal hadakoztam a fürtökért a dombtetőn, most a domb aljában, Egrihegyalján a levegőtlenségtől szenvedünk.
„Ez más világ”, mondogatta mindig Bali Jóska szőlőszomszédom, akivel kapcsolatom a külső hőmérséklet és Malligand-fok hullámzásával paralel hullámozott. De igaza volt. Más világ ez. Itt a szőlő kapás, az agyag „irigy”, a kancsó kéretlen telik.
Száz év is kevés volt, hogy a név beíródjon a magyar borisszák emlékezetébe, nadrágszíjnyi telken elfér az összes tőke: ma fél hektárnál kisebb területen, s egyedül a Büttner Borászatnál foglalkoznak a fajtával.
A magyar vidék nem az ezerhektáros kombinátokban, hanem a kültelkek elszánt pionírjaiban élhetne túl. Mert annak van kultúrája is, nem csak termelékenysége.
Alulértékelt, elfeledett-meg nem értett, kiskertekbe száműzött géniusza a trendekben fuldokló magyar borászkodásnak a Rizlingszilváni. Vagy Müller-Thurgau. Nem tét nélküli, hogy megmarad-e nekünk.
Tudták, hogy már Horatius megverselte a magyar szőlőfajtákat?
Igaza van Szerb Antalnak, Cs. Szabó Lászlónak: olaszországi utakról csak könyvet szabad írni, a hevenyészett sorokat felszívja a papír. Csupán a fejben fabrikált cikkek címe kitöltené ezt a nyomorúságos pár hasábot.