Csernobil tanulsága a mai Magyarországnak az, hogy nemcsak a nukleáris láncreakció, hanem az államilag vezérelt hazugság esetén is számolni kell a kritikus tömeggel, ahol már nemcsak egyes hazugságok lepleződnek le, hanem a komplett párhuzamos valóság omlik össze.
Negyven éve halt meg Arthur Koestler, akinek munkássága ma is aktuális lehet.
Ennek a háborúnak is, pont úgy, mint az ezt megelőző összes többinek, egyszer vége lesz, és kezdődik egy másik élet. Nem én állítom ezt, csak ismételgetem néha, magamban, hátha elhiszem.
Béke és biztonság – hirdette az ismerős szlogent Orbán Viktor évértékelőjének díszlete fölött a transzparens. „Békét, biztonságot!” – hirdette a másik transzparens, békegyűléseken, pártfunkcionáriusok beszédein.
Orbánról már Keleten és Nyugaton is tudják, hogy a resztálinizációban érdekelt, a küzdelmet pedig elviszi a végsőkig. A mai magyarok felelőssége lesz, hogy amikor ez a háború véget ér, ne a történelem hulladéktelepén találják a hazájukat Oroszország oldalán.
Az 1942 tavaszán a keleti frontra vitt magyar haderővel és a Don menti harcokkal kapcsolatos, az államszocializmus idején eredményesen sulykolt hamis toposzok máig erősen jelen vannak a hazai közgondolkodásban. Ezeket vettük sorra.
A birodalom végnapjaiban az üzemanyag lett a leghiánycikkebb hiánycikk odaát, karöltve a cigarettával, a sörrel, a vodkával, a hússal, a tejtermékekkel és így tovább. Benzin tényleg nem volt sehol.
A Szovjetunió tag- és csatlós államaiban a karácsonyból fenyőünnep lett, a Mikulásból Télapó. Az ünnep vallástalanítása azonban nem sikerült mindenhol: Bíró Nurila filmes szakértő leningrádi éjféli miséről és a kirgiziai fenyőünnepekről is mesélt lapunknak.
A volt főtitkárnak nem volt különösebb politikai tehetsége. De ahhoz elég jól tájékozódott a nómenklatúra világában, hogy a hatalom lépcsőfokain egyre feljebb jusson – mondta Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő. Interjú!
Az elmúlt hovatovább hatszáz év alatt a moszkvai vezetés mindig világuralomra törekedett, és ezen ambíció legfőbb elszenvedői a saját alattvalói voltak.
A KGB dokumentumaiból elég sok minden kiderül.
Miközben mi, magyarok 1956-tal, és az azt követő megtorlásokkal voltunk elfoglalva, a keleti blokk nagy része pedig a desztalinizációt hajtotta épp végre, Románia egészen más utat választott.
Összesen három oroszt ismertem személyesen. Allát, Rakétát és Szaratovot. Rakéta egy porszívó volt. Az ötvenes évek végén látta el vele a KGST-országok háziasszonyait a szovjet ipar, de még a hetvenes években és később is sok háztartásban alkalmazták ezt a korai droidot.
Elmélyedtünk Horn Gyula hetvenes évekbeli cikkeiben, majd későbbi interjúiban, hogy felrajzoljuk az ívet a Szovjetunió narratívájának zengésétől egészen a demokrata kormányfőségig.
A Szovjetunióból Oroszország lett, ám a fiatalkori agymosó propaganda tanításai az orosz haderő félelmetes mivoltáról, legyőzhetetlenségéről az én korosztályom számára (is) megmaradtak.
