Minden jó vers nem csupán a tényekre, hanem a valóságra nyit szemet. A vers segítő, mitologikus, csökönyös jószág.
Kállay Eszter második verseskönyve nagyrészt konceptkötet, az anyasággá válás tapasztalatait gyűjti egybe.
Fájdalmas, útkereső verseket találunk Mechiat Zina első kötetében, mely persze még hordozza magán a gyermekbetegségeket, további kibontakozást vetít előre.
Az Arany Lacinak című klasszikus évtizedek óta személyes kedvencem a Petőfi-életműből. Gyerekként csupán csak irigyeltem a címbe kerülő kisfiút, Arany János fiát, örültem volna, ha nekem írt volna verset a költő, sokára jöttem rá, hogy valójában ezt tette.
Csütörtökön délután a marosvásárhelyi református temetőben helyezték örök nyugalomra a Kossuth-díjas költőt, Kovács András Ferencet. Nekrológunk.
A találékony költő úgy bírál, hogy jelzi, a túlzásokkal bemutatott Okatootáia nagy problémája nem csupán az elmaradottság, hanem az elmaradottság reflektálatlansága. Az, hogy igény sincs (honnan is volna?) a változásra.
Olvass verseket, mert egyszerűen „szép” és „igaz” a jó költészet, és te is jobb leszel tőle, ha megtanulod, hogy mi a szépség és mi az igazság. Talán, ha egy ember megváltozik, akkor vele az egész világ változhat is kissé.
Az olvasó eljátszhat a gondolattal, és elképzelheti, amint ül a költő, és a rá jellemző stílusban üti-vágja, ostorozza vagy épp finom kardvágásokkal dekorálja ki a tehetségtelen szerzőket.
Turi Tímea állandó témái előkerülnek ezúttal is, szó esik a férfi-női ellentétről és kapcsolatról, a gyerekvállalással járó felnövésről, a barátok elmaradásáról és megtartásáról egyaránt.
Farkas Árpád két éve hunyt el, Kali Ágnes verseiben viszont tovább él. Még akkor is, ha a fiatal költő természetesen saját hangon szól, egyben nagy fokú személyesség jellemzi.
A Nincs véna konceptkötetnek is beillik, Vados Anna visszatérő témáit jelentik a betegség, a kezelés, a kórház és a gyógyulás.
Zsebők Csaba saját útját keresi, nem hajlandó beállni a szekértáborokba, a trianoni trauma kapcsán is azt kutatja, hogyan lehet felülemelkedni a megosztottságon.
Nem volt gond tartalmukban a legutóbbi Szép versek-kötetekkel sem: erősek voltak, maradandóak. Az ideit azonban mégis kicsit jobbnak, egyszerre frissebbnek és a régi nagyokhoz is hűnek érzem.
Minőségi, gyorsan végigolvasható válogatás a Felhajtóerő. Olyasmi, ami mellé elférne a jövőben egy-két folytatás.
Igazán akkor kezdtek keresni, amikor egy pályázatra küldött, hosszabb lélegzetű, rakoncátlan szabadversem dugót okozott az Andrássy úton. A felütésként értelmezhető struktúra úgy meredt az ég felé az Oktogon közepén, mint egy ókori obeliszk.