Quayside elvileg egy olyan csúcstechnológiás negyed lenne, ami mintaként szolgálna a jövő városai számára, ám mind többen hátrálnak ki a terv mögül, mert félő, hogy adatbiztonság helyett a lakókra totális megfigyelés várna.
A Google leányvállalata, a Sidewalk Labs egy éve egyezett meg a kanadai Toronto városával, hogy felépít egy olyan negyedet, amely a csúcstechnológia vívmányait felhasználva a jövőbeli okosvárosok mintjául szolgálhatna. A „lélegző városi laborítóriumként” is emlegetett terv szerint a városrész teljesen digitalizált lenne, és szinte minden munkafolyamat, problémamegoldás automatikusan zajlana. Azaz, például energiafelhasználás csak ott történne, ahol épp arra szükség van, mondjuk, az éjszakai világítás ott üzemelne, ahol valaki jár az utcán. A gépjárműforgalmat önvezető sofőrökkel oldanák meg, figyelnének a környezettudatosságra, például vasbeton helyett tőzeget használnának építkezésre.
A fenntarthatóság, a megfizethetőség, a mobilitás és a gazdasági lehetőségek új mintáit szeretnénk elérni, megvalósítani – ez a mottója a Quayside névre keresztelt mintavárosrésznek, amely a mintegy 300 ezer négyzetméternyi irodai és kiskereskedelmi felületével Észak-Amerika legnagyobb olyan jellegű vállalkozása, ahol a csúcstechnológiát ötvözik a modern urbanisztikával, várostervezéssel.
S ugyan ez papíron jól néz ki, már a tervek bejelentésekor többen kétségüknek adtak hangot például az adatbiztonság terén. A probléma ugyanis többek szerint az, hogy nem biztosított a személyi adatvédelem, mert az ott lakóktól gyűjtött digitális információkat akár ellenőrizhetetlen módon egy harmadik fél is megszerezheti. A digitalizáció előrehaladtával mind többször botlunk ilyen kérdésbe, ügyekbe. S mégha elvben a nagy és összevont rendszerekben lehet ráció és praktikusnak tűnhetnek már a biztonság és személyi védelem szempontjából, az ilyen esetekben – mint például a Pintér Sándor belügyminiszter által, a térfigyelő kamerarendszerek állítólagos teljes összevonásáról szóló, a napokban benyújtott törvénytervezete – mindig az a nagy kérdés, hogy vajon a felhasználás etikus lesz-e, illetve etikus tud-e maradni, és mi a biztosíték arra, hogy valaki politikai vagy gazdasági céllal nem él-e vele vissza?
Visszatérve a torontói esetre, a brit The Guardian szerint épp emiatt mondott le a kanadai Ontario tartomány adatvéldelemért felelős biztosa, aki mint adatbiztonsági tanácsadó a torontói programban is dolgozott. „Úgy képzeltem, hogy a személyi adatbiztonság és nem a totális megfigyelés okosvárosát építjük” – írta lemondó levelében Ann Cavoukian. Szerinte jelen formában nem biztosított az, hogy a begyűjtött információkat megfelelő módon kezelhessék, azokhoz „idegenek” is hozzáférhetnek, amit semmiképp sem támogathat. Nem Cavoukian egyébként az első, aki ilyen okok miatt kiszállt a programból, nemrég így tett a digitális tervezésért felelős stratégiai tanácsadó testület másik tagja, a TechGirls Canada alapítója, digitális szakértője, Saadia Muzaffar is.
A Sidewalk Labs, amely egyébként eddig mintegy 50 millió dollárt fordított a tervekre, reakciójában határozottan kiemelte, különösen nagy hangsúlyt fektetnek a személyi információs biztonságra, a begyűjtendő adatokat pedig egy, a cégtől függetlenül működi városi adatkezelő alapítvány felügyeli majd, amelynek működésébe mindenki szabadon betekinthet. Közleményükben azt is leszögezték, a torontói digitális stratégiai tervezésért felelős bizottsággal tartott közös megbeszéléseket követően tisztázták, hogy a Google-leány még kevésbé foglalkozik esetleges adatkezeléssel, mint arról korábban volt szó. Mint írják, ők a tervezésben és a keretek, a váz felállításában, megteremtésében és nem a működtetésben érdekeltek. „Hogy a jövőben milyen más cégeket vonnak be a programba, azt még egy ideig nem lehet tudni, de ha erre kerülne a sor, arról egyre valószínűbb, hogy nem a Sidewalk Labs döntene” – közölték, hozzátéve, Ann Cavoukian – akinek hálásak a tanácsaiért – ezek miatt döntött úgy, hogy nincs értelme tanácsadóként folytatnia a munkát, és kilép a projektből.
Egyelőre nehéz igazságot tenni, mivel a program végleges terveit majd csak a jövő évben teszik közzé, így addig csak az információmorzsákból lehet következtetni bármire is.
Ugyanakkor a torontói tervekből is látszik, bizony egyre többet kell foglalkozni a technológia etikai kérdéseivel. Például azzal, amit a téma kutatója, Jathan Sadowski még tavaly vetett fel egy Guardianbe írt publicisztikájában. Ebben a Sydney-i Egyetem oktatója arról értekezett, hogy negatív hatásai lehetnek annak, ha komplett városrészeket engednek át vállalatoknak. „Semmi kétség, hogy a várostervező techcégek komoly segítséget nyújtanak a technológia hatékony felhasználásában. De annak, hogy a jövő okosvárosait építjük nem szabad egyelőnek lennie azzal, hogy városokat a kezükbe adva kikövezzük az utat a techóriások milliárdos tulajdonosai számára, hogy azok senkitől sem zavartatva kiéljék vágyaikat, szeszélyeiket egy-egy város felett uralkodva. Ha ez mégis így történne, azt hiszem, ez olyan jövő lenne, amiben sokan nem szeretnénk élni” – összegezte többek aggodalmát Sadowski.
