Az amerikai karácsonyfa-szövetség (igen, ilyen is van) által rendelt kutatás arra a megállapításra jutott, hogy elég öt évig használnunk egy műfenyőt, és máris környezetbarátabb lesz, mint az igazi. A dolgot kissé árnyalja, hogy az ügyesen elnevezett szövetség a műfenyőgyártók lobbiszervezete. Most megpróbálunk igazságot tenni – ökológiai nézőpontból – e szinte vallásos konfliktusokat generáló vitában. Mű vagy igazi?
Talán ez a kérdés osztja meg leginkább a társadalmat karácsony közeledtével (a mákos kontra diós bejgli mellett). Vannak, akik évről évre előveszik a garázsból a műfenyőt, kicsit kiegyenesítik, leporolják az ágait, és már készen is vannak (az ínyencek némi fenyőillatú légfrissítővel is megbolondítják). Mindezt a másik tábor elborzadva figyeli, számukra ugyanis elképzelhetetlen az ünnep igazi fenyőfa (lehetőleg luc) nélkül. A műanyagot a karácsony elárulásának, a mindent elöntő kommercializációs járvány végső betetőzésének tartják.
Ez a legtöbbünknél ízlésbeli kérdés, bár a műfenyő mellett döntők általában környezetvédelmi indokokat is felhoznak választásuk igazolására (amellett, hogy nem hullik, nem kell utána takarítani). Az érvelésben van ráció. Miért vágnánk ki a természetből egy élő fát, hogy azt bevigyük a szobába, ahol két hétig kerülgetjük, majd vízkeresztkor kihajítjuk az utcára? A fa a kivágás pillanatában elpusztul, onnantól kezdve már csak hulladék, amelynek széntartalma előbb-utóbb az atmoszférába kerül, ezzel is fokozva az üvegházhatást. Ezzel szemben a műfa többször használható, előállításához nem kell megölni egy élőlényt, és az újabbak, ha hunyorítva nézzük, már egészen hasonlítanak az igazira.
Gyűjtsd a tőkét, döntsd a fát | Magyar Hang
A JEFTA-tól az erdőt: elképesztő természeti károkat okozhat a szabadkereskedelmi egyezmény.
Ahogy minden első látásra tisztán szakmai-tudományos kérdés esetében, ahol a háttérben nagyon is e világi üzleti érdekek működnek, a mű kontra igazi fenyő vitában is nehéz tisztán látni, mert sokszor kiderül, hogy a felmérések az egyik vagy másik iparág érdekeit kiszolgálandó készültek. Több elemzés eredményeit áttekintve mégis kirajzolódhat az általános kép. Ezt titokban tarthatnánk a cikk végéig, de ha megígérik, hogy így is elolvassák, akkor eláruljuk: az igazi, Magyarországon termett hús-vér fenyőfa ökológiai szempontból előnyösebbnek tűnik, ha csak nem akarjuk legalább húsz évig (és nem ötig, ahogy az iparági szövetség állítja) használni a kínai műfát.
A karácsonyfák életciklusát érdemes két szakaszra bontanunk. Az első szakasz az elültetéstől a kivágásig, a második a kivágástól a megsemmisülésig tart. Amint látható, a műfánál szóba sem jöhet az első szakasz, és ez a nagy baja. Míg a fa növekszik és él, egyértelműen pozitív hatást gyakorol a környezetre. Ahogy minden zöld növény, fotoszintetizál, eközben szén-dioxidot köt meg a levegőből, és oxigént termel. Hogy pontosan mennyi szén-dioxidot kötnek meg, az nagyon függ az éghajlattól, a talajtól, a fenyő fajtájától és korától, illetve egy sor másik tényezőtől, mindenesetre hektáronként nagyjából két tonnával érdemes számolni. Az oxigéntermelés mellett a fenyők a szennyező anyagok egy részét is kiszűrik a levegőből, és átlagosan tizenkét évig élnek, mire kivágják őket. A kivágott fák helyére új magoncok kerülnek, és a ciklus újraindul.
Természetesen, miután a természetes fát kidobták január elején, és lassan megsemmisül, a megkötött szén egy része visszajut a levegőbe. Ennek mennyisége azonban megint csak igen eltérő lehet attól függően, hogy mi történik a fával: hulladéklerakóba kerül, elégetik (biomasszaként az erőművekben vagy a hátsó kertben), vagy pedig komposztálják, anyagai pedig a talaj tápanyagtartalmát gazdagítják.
A műfenyő élete során soha nem köt meg egy deka szén-dioxidot sem. Egy tanulmány szerint előállítása felelős az általa termelt üvegházgáz hetven százalékáért (hiszen jellemzően acélból és PVC-ből készül, amelyek a leginkább energiaigényes előállítású anyagok közé sorolandók). Ehhez kell hozzáadni a szállítás során felszabaduló szén-dioxidot, ami jellemzően sokkal több, mint a természetes fa esetében. Utóbbiak Magyarországon főként Zalából származnak, előbbiek nyolcvan százalékát viszont Kínában gyártják, ahonnan sok ezer kilométert utaznak, míg a világ minden pontjára eljuttatják őket.
Az esetek többségében itt véget is ér a műfa szén-dioxid-kibocsátása, hiszen amint elkészült, és leszállították a vevőnek, a termék már jó eséllyel nem változik többé. Emberi léptékben a műanyag praktikusan soha nem bomlik le, legtöbbjük a szeméttelepen végzi, és évezredekre a talajban maradhat. A PVC tűiről letöredező mikroszemcsék bejuthatnak a talajvízbe, a természetes felszíni vizekbe, bekerülhetnek a táplálékláncba, végül akár meg is ehetjük őket az elfogyasztott hallal együtt.
Talán két évünk van az élővilág pusztulásának megállítására | Magyar Hang
A természetpusztítás hátterében lévő mozgatórugó a túlfogyasztás, a túltermelés, a piac uralása, a mindenáron való profitszerzés, a luxus életmód.
Az átlagos vevők nagyjából hat évig használnak egy műfát, miközben természetesből a legtöbben évente újat vesznek. Igen, lehet földlabdás fát is venni, bár személyes tapasztalatom szerint ezek nem élik túl a fűtött, száraz levegőjű lakótelepi lakásokban töltött két hetet, így ugyanúgy elpusztulnak, viszont sokkal többe kerülnek. Értelemszerűen a műfa környezetterhelése évekre elosztva a használat időtartamával arányosan csökken. A műfa csak akkor válik környezettudatosabb megoldássá a természeteshez képest, ha legalább húsz évig használjuk – ezt a kort pedig gyakorlatilag semelyik műanyag fenyő nem éli meg. Ez olyannyira lecsökkentené a keresletet, hogy az iparág fenntarthatatlanná válna. A forgalmazók kimondva-kimondatlanul évenkénti cserére biztatják vevőiket, újabb és újabb éves trendeket, divatot generálnak, a tavalyi fát szégyellni való és avítt ócskaságnak állítják be.
Mindez azonban – bevalljuk – a Föld jövője szempontjából nem sokat számít. Még a jóval környezetszennyezőbb műfák kibocsátotta szén-dioxid mennyisége sem haladja meg egy átlagos autó 300 kilométerre számított emisszióját. Szóval tegyük le a kocsit egy pár napra, és akkor nyugodt szívvel vehetünk műfát. De olyat, ami húsz év múlva sem fog rusnyának tűnni.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 32. számában jelent meg, 2018. december 21-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még az ünnepi számban? Itt megnézheti!
