Brazília civilizációtól távol eső vidékén a gízai piramisokkal megegyező korú termeszvárakat találtak (alig 200 milliót belőlük), amelyek szabályos rendben elhelyezkedve akkora területet foglalnak el, mint az Egyesült Királyság. E rovarok tehát az évezredek során nagyobb várost építettek, mint arról valaha is álmodhatott az ember.
Stephen Martin, az angol Salfordi Egyetem rovarkutatója (entomológusa) éppen Brazíliában kutatta a méhpopulációk világszerte tapasztalható hanyatlását, amikor autójukkal szabályos rendben elhelyezkedő, nagyjából három méter magas földhányások végeláthatatlan sora mellett hajtottak. Megkérdezte helyi kollégáját, hogy mik azok a kupacok, amelyekről azt hitte, hogy a sokat átkozott, a természetes környezetre sokszor halálos csapást jelentő útépítések közben csúfították el velük a tájat. De a vele tartó kutató arról tájékoztatta, hogy termeszvárak, legalábbis a helyi lakosok annak tartják őket.
Martinnak nem is kellett több, a következő brazíliai kutatóútját már erre a területre szervezte, és a termeszvárakat vette célba. Bár a helyiek évszázadok óta tudnak róluk, a tudósok figyelmét eddig jórészt mégis elkerülték. Ez annál is meglepőbb, mert még az űrből is látszanak. A kutatók éppen a műholdképek alapján tudták megbecsülni számukat. E szerint mintegy 200 millió lehet belőlük, összességében pedig 233 ezer négyzetkilométernyi területet foglalnak el. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy a termeszek az elmúlt évezredek során Magyarországnál több mint kétszer nagyobb területet változtattak sittlerakattá.
Merthogy, mint a halmok némelyikének feltárásából kiderült, ezek a kupacok valóban csupán egyszerű kupacok. A világ más tájain emelt bonyolult üregrendszerrel, sőt légkondicionáló berendezéssel felszerelt termeszvárakkal ellentétben e halmok belső szerkezete meglehetősen egyszerű. A kutatók mindössze egy központi függőleges csatornát találtak bennük. Ez arra utal, hogy a termeszek, miközben föld alatti járataikat ásták, kihordták a földet a szabályos rendben elhelyezkedő nyílásokon át a felszínre, ahol a lyuk körül egyre csak nőtt a törmelékkupac. Így évek alatt egy-egy halom 3-4 méteres magasságot és 9 méteres szélességet ért el az alapjánál.
Bár ez önmagában talán csalódást keltő egyszerűség, és nem tűnik világrengető felfedezésnek (hiszen minden udvaron áll egy sóderkupac évtizedek óta), de fontos figyelembe vennünk, hogy a halmok mindössze a föld alatt rejlő, szinte felfoghatatlan bonyolultságú és kiterjedésű metropolisz melléktermékei. A rejtett kolónia építésének „tervezettségét” jól jelzi, hogy a kupacok szabályos rendben, 18 méter távolságban állnak egymástól. A termeszek építőmunkájuk során az adott régióból kitermelt törmeléket felhordták a felszínre, majd amikor elkészültek a szektor munkálataival, otthagyták a kupacot, és máshol kezdtek fejlesztésekbe.
Az építmény méretei és kora lenyűgöző. A 200 millió termeszvár felépítéséhez a termeszek a kutatók becslése szerint mintegy 10 köbkilométer (10 milliárd köbméter) földet mozgattak meg, amely a Gízában álló Hufu piramis térfogatának 4000-szerese. Koruk tekintetében sem érdektelen a piramisok emlegetése, hiszen a szénizotópos kormeghatározás szerint a legrégebbi halom velük egyidős: 3820 éves. A legfiatalabb viszont 690 éves, tehát jól látszik, hogy ezek az építmények – és így vélhetően a föld alatti járatrendszer is – már hosszú évszázadokkal ezelőtt „elkészült”. A kutatók a Current Biology című folyóiratban közölt tanulmányukban így jellemzik a felfedezett konstrukciót: „Ez az ökoszisztéma-átalakítás legnagyszerűbb ismert példája, amelyet egyetlen rovarfaj véghez vitt. Sőt mi, emberek sem építettünk még sehol ekkora várost.”
A biológusok kíváncsiak voltak arra, hogy a halmokat egy kolónia vagy egymással versengő családok alakították-e ki. Ennek tesztelésére fogtak néhány termeszt az egyik kupacból, és áthelyezték egy távolabbiba. Minthogy a termeszek pontosan felismerik a saját családjuk tagjait, az idegeneket pedig azonnal ellenségként kezelik, azt figyelték, hogy a helyiek hogyan viszonyulnak a jövevényhez. Nos, minden további nélkül elfogadták őt, mintha egy lett volna közülük (pedig távolról szállították oda). Ebből tehát kiderült, hogy a vizsgált kupacok ugyanahhoz a kolóniához tartoznak. Elméletben így akár az is lehetséges, hogy az egész, 233 ezer négyzetkilométeres terület egyetlen termeszcsalád fennhatósága alatt áll.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 30. számában jelent meg, 2018. december 7-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a 30. számban? Itt megtudhatja!
