Felejtsük el mindazt, amit a népszerű mesék tanítottak nekünk a szorgos hangyák világáról! Ne higgyünk az Egy bogár életének, benne a hősies és ezzel végül elismerést kiváltó Fürgével, de a Vízipók-csodapóknak és a szívmelengető hangya-pók barátságnak sem. Ezek az apró rovarok mit sem törődnek az egyéni érvényesüléssel, sőt, valóban csak ártanak a közösségüknek és maguknak is, ha bármi ilyesmivel próbálkoznak. Azonkívül kommunikálni sem igen tudnak pókokkal és katicákkal, maximum harcba bocsátkozni velük. De hagyjuk La Fontaine-t is: semmiféle egyéni szorgalom nem fűti a hangyát, helyette erős biológiai programozottság alapján végzi feladatát a kolónia érdekében. Mindezt a hangyakutatással foglalkozó Csősz Sándor osztotta meg velünk, akinek idén jelent meg A földi idegenek című könyve az Athenaeumnál.
Az MTA-ELTE-MTM Ökológiai Kutatócsoportjában dolgozó Csősz könyvében számos olyan tévhitet igyekszik cáfolni, amik erősen tartják magukat ezekkel az apró lényekkel kapcsolatban. Rögtön azzal indítva, hogy bármiféle hasonlóság ellenére a termeszek nem hangyák, a fejlődési ágaik között pedig több mint 300 millió év evolúció van. Judith Korbra hivatkozva Csősz így világítja meg a különbséget: „a termeszek valójában szociális életmódot élő csótányok, a hangyák viszont a ragadozó darazsak magasan szocializált leszármazottai.” Lapunknak is ezeket a „rokonokat” emlegeti, amikor arról kérdezzük, az evolúció során mennyit változtak a hangyák, és mikor jelentek meg először a Földön.
– Az első hangyák, amik 150-170 millió évvel ezelőtt léteztek, még elég darázsszerűek voltak. De már ők is kolóniában éltek, és ragadozó életmódot folytattak. A modern hangyák később, kicsivel több mint százmillió évvel ezelőtt bukkantak fel – fejti ki a biológus. Abban bizonytalan, hogy mi okozta az őshangyák vesztét, a kisbolygó becsapódása esetleg, ami a dinoszauruszok uralkodásának is véget vetett, vagy még korábbra tehető kipusztulásuk. Csősz valószínűsíti, hogy nem 65 millió évvel ezelőtt tűntek el, hanem már korábban, és a modern hangyák szorították ki őket.
A fehér egerek is hadrendbe álltak | Magyar Hang
A vita örök: hány patkányéletet lehet feláldozni azért, hogy megtaláljuk a rák ellenszerét? Nincs egzakt válasz, a kutatók és a szabályozók lelkiismeretén múlik, hol húzzák meg a határokat.
Amik viszont már nem fognak csak úgy kihalni, sőt, a kutató úgy sejti, az ember előbb fog eltűnni, mint ezek a rovarok. Ez egy nagyon sikeres társaság, a 16 ezer faj egyedszáma ha meg is csappanna, a hangya attól még marad, mondja Csősz. – Az ökológiai rendszerek evolúciója úgy működik, hogy ha van egy feladat, arra egy erős jelentkező, akkor azok a csoportok, amik szintén erre lennének szakosodva, vagy kihalnak, vagy életmódot váltanak. Az évmilliók alatt úgy alakult, hogy a hangyák elég erős jelentkezők az általuk ellátott eltakarító munkára – teszi hozzá a biodiverzitás-kutatással foglalkozó szakember. Mint meséli, Amazóniában végeztek is olyan kísérletet, hogy kizárták őket egy területről, mire ott rögtön elszaporodtak a rovartetemek. Egy idő után persze betelepülhetne más, aki ezek eltüntetésére szakosodott, de ez beletelhet akár évezredekbe is. Igaz, akkor legalább ezerévnyi tetem áll majd rendelkezésére.
Csősz szerint félreértéseink nagyrészt abból fakadnak, hogy nem látjuk, a hangyák társadalma valójában nem társadalom, hanem szuperorganizmus. Nemcsupán holmi metafora, hogy maga a kolónia az élőlény, az egyes dolgozók pedig úgy működnek egymással együtt, mint a mi sejtjeink. Feromonok útján tudnak egymással kommunikálni, de valójában az egyik dolgozó nem beszélget a másikkal, szemben a kolóniákkal, amik magas fokú párbeszédre képesek a másikkal, például arról, hogy az adott térben mennyi hely marad számukra.
Érzelmeik sincsenek, félni sem tudnak például a hangyák? – kérdezzük. – A számítógép tud félni? Valahogy úgy képzeljük el a hangyákat is. Nagyjából ugyanannyi válaszlehetőségük van, mint egy elég jó minőségű számítógépnek – feleli a biológus. A hangya számára a másik dolgozó egyébként inkább szükséges rossz, zavaró tényező, és csak a lárvák neveléséért, a királynő kiszolgálásáért járnak vissza a fészekbe. – Egy dolgozó számára minden lárva az övé, a királynő viszont egy szolga. Nem valami felettes lény, hanem a baromfiudvar tyúkja, akit folyton táplálni kell, hogy rakjon még petét. Ha a királynő abbahagyja a peterakást, mert megöregedett, vagy kiürült a spermatékája, rendszerint meg is ölik, vagy eltávolítják a trónról, valaki más átveszi a helyét. Nincs valamiféle imádat a királynővel szemben – fejti ki Csősz.
Megfejthették, mi célból emelték a húsvét-szigeti kőóriásokat | Magyar Hang
Nem ezt kutatták, de meglepve tapasztalták, így sikerült igazolni a korábbi sejtést: a kőfejtés jó hatással volt a növénytermesztésre.
Át lehet verni egyébként a hangyákat, amint azt lepkehernyók meg is teszik. A biológus kutatta ezt, lenyűgözve figyelve, amint a hernyó bemegy a fészekbe, majd eljátssza, hogy ő egy hatalmasra nőtt hangyakirálynő-lárva. A hangyák pedig teljesen odavannak érte, gondozzák, nevelgetik. Csősz egyébként nemcsak ezt vizsgálta, de a California Academy of Sciences ösztöndíjasaként kutatta a madagaszkári hangyákat. Több mint hatvan új fajt írt le, közülük tízet Európában, a többit Madagaszkárról, bár nem a szigetországban, hanem az amerikai intézményben, San Franciscóban dolgozva a madagaszkári gyűjteménnyel. Különös módon bár ennyire fontos élőlényről van szó, nem tülekednek egymással a hangyakutatók a különböző területekért. Régebben is kevesen voltak, sokáig csak két-három kutatóval, de ma sincsenek épp sokkal többen Magyarországon – teszi hozzá Csősz Sándor.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/45. számában jelent meg november 8-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a legfrissebb, 2019/51-52. karácsonyi duplaszámban? Itt megnézheti!
