Ragadós lehet a pánikvásárlás

Az ember felhalmozó lény – tartja a viselkedéstudomány, amelynek ma, a koronavírus-járvány idején személyesen is tanúi lehetünk. Egyes boltokban a lisztespolcok ürülnek ki nem sokkal a feltöltés után, máshol a húspultoknál állnak hosszú sorok. És bár egyes élelmiszerek esetén valahol még érthető is a tartalékolás – ezt a madaraknál, a mókusoknál és más állatoknál is megfigyelték –, időnként egészen különös formát ölt ez a régről hozott szokásunk. Ilyen például a mostani vécépapír-vásárlási láz, a világ számos országában megfigyelték, és már csak azért is különös, mert ezt a cikket nem különösebben nehéz helyettesíteni más termékkel, emellett zavartalanul folyik a gyártása világszerte a járvány ellenére. De miért vásárolunk időnként teljesen irracionálisan?

A történelem során természetesen egyáltalán nem voltak ritkák a felvásárlási rohamok. A legtöbbször ezek háborúkhoz vagy természeti katasztrófákhoz kötődtek, de bőségesen előfordult eset, amikor a hiperinfláció váltotta ezt ki – vagyis az emberek bármit megvásároltak, mielőtt teljesen elértéktelenedett volna a pénzük. Ám az irracionális pánikvásárlásokra is sok példa akad. Ez történt az olajárrobbanás idején, 1973-ban, amikor az Egyesült Államokban nemcsak a benzinkutakat rohamozták meg, hogy még alacsonyabb áron tankolhassanak, hanem a boltokat is, hogy bevásároljanak vécépapírból. Az ok ez esetben meglehetősen prózai volt: a hiányról egy szórakoztató televíziós show házigazdája, Johnny Carson viccelődött, és bár a műsorban maga is nevetett a monológján, az emberek komolyan vették az állításait. Majd mások, akik látták, hogy egyre csak fogy a vécépapír, végül maguk is elkapkodták az utolsó tekercseket, biztos, ami biztos.

Ez a közel fél évszázaddal ezelőtti eset jól rámutat arra, milyen pszichológiai tényezők állhatnak a pánikvásárlások mögött. Az ausztrál Monash Egyetem Fenntartható Fejlődés Intézetének viselkedéstudományi részlegének két kutatója, Liam Smith és Celine Klemm szerint három tényező felelős azért, hogy az emberek időnként felhalmozásba kezdenek.

Az első ilyen a szűkösség érzete: mivel a vécépapír-csomagok általában nagyok, ha a polcokról eltűnnek, könnyen támad bennünk az az érzés, hogy nagyon gyorsan fogy a termék – vagyis a helyzet rosszabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Ráadásul az emberek nem szeretik azt, ha egy olyan termék hiányzik mindennapi életükből, amelyre különösen szükségük van. Ezért inkább megvásárolják az adott cikket, ezzel is csökkentve a bizonytalanság-érzetüket, hogy kihagyták valaminek a megvásárlását.

A kutatók szerint a másik felelős tényező a pánikvásárlásokért a csordaszellem. Ez abban gyökerezik, hogy az emberek sokszor tudat alatt is megfigyelik mások cselekedeteit, ami aztán parancsként működik olyan esetekben, amikor döntenünk kell, mi a megfelelő viselkedés egy adott helyzetben. Ezt a döntési mechanizmust nevezte el Robert B. Cialdini amerikai pszichológus társadalmibizonyíték-heurisztikának. Ez nagyjából annyit jelent, hogy aszerint döntjük el, mit tegyünk, mi a helyes, hogy mások, hozzánk hasonló emberek mit tartanak helyesnek. Tulajdonképpen a Cialdini által leírt jelenségnek köszönhető, hogy a közösségi médiában sokszor csak azért osztanak meg valamit a felhasználók, mert azt már több ismerősük is megtette, vagy azért vásárolnak meg valamit, mert mások is jókat mondtak róla. Így ha azt látjuk, hogy mások bespájzolnak vécépapírból, hajlamosak vagyunk mi is így cselekedni.

Végül pedig a pánikvásárlások harmadik tényezője a kontroll visszaszerzésének érzése: ha ilyenkor magunk is úgy döntünk, hogy vásárolunk az adott termékből, kicsit megnyugtatjuk magunkat, nem vagyunk tehetetlenek, mi is felkészültünk a helyzetre.

Ettől függetlenül azonban egyáltalán nem biztos, hogy racionálisan cselekszünk. A közgazdaságtan gyakran használja szemléltető eszköznek azt a stadiont, ahol egyszerre mindenki feláll, hogy jobban lássa a meccset. Ám ahelyett, hogy mindenki látná a gólt, valójában semmit sem látunk belőle, mert eltakarjuk egymás elől azt, ami a pályán zajlik. Ugyanez történik a pánikvásárlások alkalmával is: az adott termék készlete teljesen kifogyhat, így éppen azoknak nem jut belőle, akik talán a legjobban igényelnék. Ezért sem véletlen, hogy a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy mielőtt döntenénk, érdemes alaposan átgondolnunk, mit vásárolunk egy ilyen helyzetben – ahelyett, hogy pánikból olyan cikkeket halmoznánk fel, amelyek nem sokat segítenek rajtunk járvány idején.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/13. számában jelent meg március 27-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az üzletekben vagy digitálisan! És hogy mit talál még a 2020/13. számban? Itt megnézheti!