Számos környezeti, társadalmi és biológiai tényező határozza meg, kiből lesz a szuperterjesztő. A mai tudás szerint egy ember átlagosan 2-3 másik embernek adja át a koronavírust, amelynek terjedése akkor szűnne meg, ha ez a szám egy alá esne. A szuperterjesztő a váladékaival viszont akár száz másikat is meg tud fertőzni.
Általánosságban annyit lehet mondani, hogy a szuperterjesztők életmódjuk – például sokat utaznak – illetve szokásaik következtében tudják sokkal több embernek átadni a koronavírust. A tudósok szerint azonban ettől még senkiről sem lehet előre megmondani, hogy szuperterjesztő lesz, illetve azt sem, hogy mások – ugyanolyan körülmények között – miért nem adják tovább, vagy kapják el a fertőzést. A szuperterjesztő lehet tünetmentes vírushordozó, akinek fogalma sincs arról, hogy fertőzött. Valószínűbb azonban, hogy olyan emberek válnak tömegeket fertőző vírusgazdává, akiknek ugyan vannak tüneteik, de ezek nem elég erősek ahhoz, hogy otthon maradjanak. De az is lehet, hogy egyes emberek valamilyen okból sokkal több vírust szórnak szét, amikor köhögnek vagy tüsszentenek, mint más fertőzöttek.
Ugyanakkor vannak közös jellemzők az eddig feltárt esetekben, amelyekre a New York Times szemléletes példákat is hoz. Február végén Bostonban, egy hotelben 175 Biogen-vezető gyűlt össze egy konferencián. Közülük legalább egy már fertőzött volt, habár nem tudott róla. Két héttel később a biotechnológiai céggel kapcsolatban állók adták Massachusetts állam 108 fertőzöttjének mintegy 75 százalékát. A vírust más államokba is elhurcolták a konferencia résztvevői. Bár akkoriban még rengeteg konferenciát tartottak, és messze volt a személyes érintkezések korlátozásának bevezetése, érdekes módon csak a bostoni vált tömeges fertőzés kiindulópontjává, és a tudósok a mai napig nem tudják, mi lehetett a különleges kiváltó ok.
Egy másik eset március 12-én, a Connecticut állambeli Westportban történt, ahol mintegy ötvenen vettek részt egy születésnapi partin, és a fele társaság megfertőződött. Ők olyan gyorsan adták tovább a vírust, hogy a hatóságok feladták kapcsolataik feltérképezését. Egy temetésen is elszabadulhat a vírus, ha ott van az ismeretlen szuperterjesztő: így járt mintegy 200 gyászoló, akik február 29-én vettek részt egy temetésen, Albany városában.
Az ismert nemzetközi példák közé tartozik a dél-koreai járvány központjául szolgáló Daegu nevű 2,5 milliós város: az ottani fertőzöttek majd 70 százaléka egy helyi gyülekezethez, a Shincheonji Church of Jesushoz tartozott. A feltételezések szerint a 31-es számú betegként emlegetett 61 éves gyülekezeti tag fertőzhetett meg százakat a szertartások alatt.
Egy titkolózó szekta 200 000 tagját tesztelik koronavírusra Dél-Koreában | Magyar HangRégebben is voltak szuperterjesztők: ilyen volt például a Tífuszos Mary-ként emlegetett New York-i szakácsnő, aki a huszadik század elején több mint 50 embert betegített meg, miközben ő maga tünetmentes hordozó volt. A korábbi koronavírus-járványok idején sem volt ismeretlen ez a jelenség: a SARS esetén azt tekintették szuperterjesztőnek, aki legalább 8 embernek adta át a vírust, míg a MERS-nél ez a szám 6 volt. A SARS-járvány 2003-ban tört ki, és Hongkongban egyetlen páciens legalább 125 embert fertőzött meg. Dél-Koreában a MERS 2015-ös terjedése során a 166 eset 75 százalékát lehetett visszavezetni mindössze három emberre. A 2014 és 2016 közötti afrikai Ebola-járvány során pedig a fertőzések 61 százalékát a betegek három százaléka okozta.
De akad példa az ellenkezőjére is. Az Egyesült Államokban Illinois államának első fertőzöttje január 23-án tért vissza a kínai Vuhanból, és január 30-án már a férje is megbetegedett. Mindketten kórházba kerültek, ahonnan később felgyógyulva távoztak. Eközben a hatóságok 372 embert – köztük 195 egészségügyi dolgozót – ellenőriztek, akikkel kapcsolatba került a házaspár, de egyiküknek sem lett pozitív a tesztje.
A koronavírus-járvány megfékezését nagyban segítené, ha jobban be lehetne határolni a szuperterjesztők körét, ezért vizsgálják a kérdést a tudósok. A Michigan-i Egyetem járványszakértője, Jon Zelner szerint azért is lenne fontos azonosítani a szuperterjesztőket, mert ha ilyen esetre bukkannak, akkor még fontosabbá válik a kapcsolatok feltérképezése. Ám ha az illető valamiért senkinek sem adja tovább a vírust, akkor felesleges energiapazarlás a vele kapcsolatba került emberek felkutatása.
Ugyanakkor szakértők hangsúlyozzák, hogy a körülmények és élethelyzetek teszik lehetővé a kórokozó nagyobb eséllyel való továbbadását, tehát nem konkrétan a személyt kell hibáztatni. – A közvéleménynek nem kell tudnia, hogy pontosan ki volt a nulladik beteg – mondja Samuel K. Roberts, a Columbia Egyetem orvostörténésze. Ek kell ugyanis ugyanis kerülni, hogy a lakosság egyes embereket, embercsoportokat stigmatizáljon, vagy állítson be bűnbakként. A hatóságoknak viszont már csak azért is érdemes a jelenséget vizsgálni, mert ezek szerint vannak helyzetek, amelyekben sokkal nagyobb az esély a vírus továbbadására, és a jövőben jobb ezeket kerülni. Amikor az egyes kormányok lassan lazítani kezdik a korlátozásokat, érdemes erre is gondolniuk.
