Hogyan változtatta meg az étkezést az 1066-os normann hódítás? Egy új érzékelőrendszer észleli, ha fertőzés veszélyezteti a gabonát. A pénz és a boldogság viszonyáról készített felmérést két pszichológus. E heti tudományos lapszemle.
A teljes cikkeket az adott sajtótermék nevére kattintva tudják olvasni eredeti nyelven!
Vajon van az a pénz, ami már nem boldogít? És mekkora az az összeg, aminél ha több van, akkor már nem érezzük tőle jobban magunkat? Ezekre a kérdésekre kereste a választ két kutató mintegy 40 ezer 30 évesnél idősebb ember bevonásával készített évtizedekig folytatott felmérésében. Egy tíz éve megjelent tanulmány szerint a – mai értékén számolva – 75 ezer dollár éves jövedelem a határ: ugyanis az ennél több pénz nem okoz többlet boldogságot.
A friss tanulmány szerint a kérdés ennél összetettebb, viszont azt megállapíthatjuk: a pénz és a boldogság sose volt olyan szoros összefüggésben egymással, mint manapság. A kutatók azt is kiemelik, hogy a végzettségnek se volt ennyire hangsúlyos szerepe, mint ma. Egy vállalati igazgató ma 271-szer keres többet egy munkásnál, míg ez a kereseti arány 1978-ban még csak harmincszoros volt. A 2010-es években a diplomával rendelkezők 40 százaléka volt elégedett az életével, míg ez az arány a csupán érettségizettek között 29 százalék volt. Rasszokra lebontva azt találták, hogy míg a magasabban képzettek között az afroamerikaiaknál nőtt az elégedettek száma 1970 és a 2010-es évek között, addig a fehéreknél nagyjából azonos szinten maradt. Az alacsonyan képzett feketék között is stagnált a boldogságfaktor, míg a fehéreknél egyre kevesebben elégedettek.
A korábbi felmérésekkel ellentétben a kutatók nem figyeltek meg elégedettségi plafont: azok a felnőtt amerikaiak, akik évi 160 ezer dollár között keresnek ma, boldogabbak, mint akiknek 115 és 160 ezer közötti az éves bevételük. A tanulmány szerint egyébként a házasságban élők általánosságban boldogabbak, illetve ma gyakrabban fordul elő, hogy egy magasabban képzett, többet kereső ember olyas valakivel köt házasságot, aki nála kevesebbet keres.
Vajon mennyire befolyásolta a brit közemberek életét az 1066-os normann hódítás? Erre a kérdésre kereste a választ a Sheffieldi és Cardiffi egyetem közös kutatása, amelyben harminchat, 900 és 1300 között Oxford környékén élt személy csontjait vizsgálták meg. Ezekből az látszik, hogy a hatalomból kiszoruló angolszász nemességgel ellentétben a mintegy kétmilliós lakosság életét nem változtatta meg markánsan az invázió. Ugyan a gyerekfogak egy rövidebb ínséges időszakról tanúskodnak, ám a kutatók szerint az ételek hozzáférésben, így a középkor folyamán szinte mindig jelenlévő alultápláltságban nem érződik markáns változás.
A csontok nitrogén-izotóp vizsgálatából az is kiderült: az emberek étrendjében a hús és a zöldség nagyjából ugyanolyan arányban szerepelt a hódítás után, mint az előtte. A kerámiaedények felületének zsírsavelemzése közben mutatott érdekességeket, 1066 előtt a lakosság inkább marha, birka, bárány és kecskehúst fogyasztott, míg az invázió után a disznó és a csirke egyre népszerűbbé válása figyelhető meg. Ugyancsak érdekes, hogy miközben a káposzta a normann hódítás után is fontos része marad az étrendnek, addig a különböző tejtermékek fogyasztása csökkent.
Korábban már az is kiderült, a „francia” konyha hatására változott a főzési gyakorlat: többet sütöttek, és megjelent a lassú főzés új módszerei, ami leginkább a politikai és gazdasági elit életében volt igen markáns. „Ezeket a változásokat össze lehet vetni az élelmezési kultúra késő középkori fejlődésével, amikor például a növekvő halfogyasztás a városi központok növekedéséhez és a vallási előírások szigorúbb betartásához vezettek, vagy amikor a vidéki »termelői« központokban a hús helyett egyre inkább a tejtermékek előállítására álltak át” – írták tanulmányukban a kutatók.
A Cambridge-i Egyetemmel, afrikai kutatókkal és a Bill & Melinda Gates Alapítvánnyal közösen a Manchesteri Egyetem kutatóinak egy olyan érzékelőrendszert sikerült kifejlesztenie, amely valós időben értesíti a gazdákat arról, ha a gabonát valamilyen gombás fertőzés veszélye fenyegeti. A szántóban elhelyezett műszerek az adott terület időjárási viszonyait figyelembe véve folyamatosan figyelik a spórák légköri koncentrációját, és amint a gépi elemzés problémát érzékel, még azelőtt jelez, hogy egy-egy fertőzés kialakulhatna a gabonatáblákon.
A rendszert Etiópiában tesztelték sikeresen, és mint írják, ennek segítségével a jövőbeni növénybetegség-előrejelzési modellezési és ellenőrzési intézkedésekkel többek között Kelet-Afrikában is megakadályozhatóak lehetnének a gabonafertőzések miatt tapasztalt korábbi súlyos éhínségek.
Az összeállítást készítette: Balogh Roland
A Tudomány rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/29. számában jelent meg július 17-én
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/29. számban? Itt megnézheti!
