Rekord magas hőmérsékletet mértek júliusban Szibériában, több száz erdőtűz is kialakult. A rekord magas azt jelenti, hogy Verhojanszkban egyenesen 38 fok volt, ami az év ezen időszakában megszokotthoz képest 20–25 fokkal magasabb. Egy-egy extrém hőmérsékleti érték persze lehet kiugró, egyedi jelenség, de egész Szibériában jellemző volt, hogy legalább 5, de néhol 10 fokkal is magasabb volt a június havi középhőmérséklet, mint az 1981–2020 közötti átlagos érték.
Eközben a Jeges-tengeren a vízfelszíni és a légköri hőmérséklet is nagyobb volt a megszokottnál, illetve északi félteke jéggel borított területe évről évre csökken, most nagyjából 6 millió négyzetkilométer. Ezt a nagyságot soha még az északi féltekés nyár ilyen korai szakában nem érte el.
„Ez már a felmelegedés indikátora”
A Másfélfok szakértői szerint bár a sarkkör időjárása évről évre nagy ingadozásokat mutat, nem tagadható, hogy a világátlaghoz képest jóval gyorsabban melegszik fel. Az oka ennek az, hogy az elmúlt hetekben relatíve állandósult, meleg levegőt hozó szelek fújnak, ez a meleg levegő pedig a sarkkörön túl „felhalmozódik”, így a hótakaró is hamarabb olvad el. A hó olvadásával pedig – akár szárazföldi, akár óceáni területről beszélünk – megváltozik a fényvisszaverő képesség (az albedó), ami azt jelenti, hogy ezek a területek a hóval vagy jéggel borított felülethez képest több sugárzást nyelnek el, ami további felmelegedést okoz.
Mika János egyetemi tanár, éghajlatkutató egyértelműbben fogalmaz, szerinte ez a magas hőmérséklet már a globális felmelegedés jele. A kutató kiemelte, hogy az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (angolul: Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) legutóbbi jelentése szerint 95 százalékos biztonsággal állíthatjuk, hogy az elmúlt időszakban tapasztalt felmelegedés legalább feléért az emberi tevékenység, azon belül is az üvegházhatású gázok (elsősorban a szén-dioxid, a metán és a „nevetőgáz”, a dinitrogén-oxid) atmoszférába való juttatása a felelős. A fő baj a változással az, hogy túlságosan gyors, annak ellenére is, hogy a földi klíma már mai ésszel nézve elképzelhetetlen szélsőségeket mutatott a földtörténet során: előfordult, hogy pálmafák nőttek az Antarktiszon, de volt már teljes eljegesedés is, amikor a teljes Föld egy „hógolyó” volt. Ha elosztjuk a szélső állapotok közötti, valóban drámai hőmérséklet-különbséget azzal a több százmillió évvel, ami e szélsőségek között eltelt, akkor azt kapjuk, hogy napjaink változása nagyságrendileg százszor gyorsabb, mint a fenti átalakulások.
A klíma változása a különböző időjárási rendszerek változását is jelenti. Az, hogy a természet ehhez nem tud ilyen gyorsan adaptálódni, abban is megmutatkozik, hogy benne vagyunk a hatodik nagy kihalási hullámban. A permafroszt (az „örökké fagyott talaj”) kiolvadásával és a tengeri jég gyors fogyásával együtt jár a jegesmedvék, bálnák és rénszarvasok egyedszámának csökkenése is. A permafroszt felolvadása veszélyezteti a helyi épületeket és az infrastruktúra más elemeit is, így például ennek köszönhető a májusi olajbaleset is Szibériában, Norilszkban, amely a valaha volt legnagyobb olajszennyeződés az északi sarkkör környékén. Az index cikke egyértelműen fogalmaz: „A balesetért felelősnek tartott bányatársaság kommunikációjában a klímaváltozást – közelebbről a permafroszt felolvadását – okolja a balesetért.”
Szibériában Magyarország teljes területénél is nagyobbak az erdőtüzek
Mika János szerint az, hogy Szibériában esetleg pár napig vagy pár hétig a megszokottól magasabb legyen a hőmérsékleti maximum, nem probléma. Akkor van probléma, ha ez több hónapos, tartós felmelegedést jelent, mint jelenleg is. Ebben az esetben ugyanis felerősödhet a permafroszt kiolvadása, ami további folyamatokat indíthat be. A Nature magazinban megjelent tanulmány szerint a század végéig kétfokos felmelegedés mellett a permafroszt 30-40 százaléka, 6 millió négyzetkilométer tűnhet el, de még másfél fokos felmelegedés esetén is számolni kell 4 millió négyzetkilométer kiolvadásával.
Az Arktiszon a permafrosztban nagyjából 1400 gigatonna szén lehet megkötve, ami négyszerese az ipari forradalom kezdete óta az ember által a légkörbe juttatott szénmennyiségnek, állítja a Yale Egyetem tanulmánya, és kétszerese a jelenleg a légkörben lévő (kötött állapotú) szénmennyiségnek. A folyamat vége, hogy amennyiben a felmelegedés folytatódik (és ezt biztosra lehet venni), akkor hatalmas mennyiségű üvegházgáz kerülhet az atmoszférába, ezzel a felmelegedést tovább erősítve. Rosszabb esetben, ahogy azt a Qubit magazin is írja, veszélyes betegségek kórokozói is kiszabadulhatnának a jég fogságából.
Egy másik, számunkra negatív következmény, hogy a talaj nedvességtartalma is csökken, így a párolgásból eredő hűsítő hatás is csökkenhet a kontinens belsejében. A Másfélfok szakértői felhívták a figyelmet arra is, hogy a magasabb hőmérséklet és az alacsonyabb nedvességtartalom pedig táptalaja lehet olyan erdőtüzeknek, melyek jelenleg is tombolnak Szibériában. A becslések szerint nagyjából 209 ezer négyzetkilométeren ég a permafroszt, ennek picit több mint fele erdőség. Az erdőtüzek már februárban elkezdődtek, a meleg időjárás csak fokozta a tüzek kiterjedését. Nagyjából ennyi trópusi erdő pusztult el 2019-ben.
A Greenpeace szakértői szerint a tüzek három fő módon keletkeztek: villámcsapások által, turisták nem megfelelően eloltott tábortüzeinek következtében, vagy akár tavalyról megmaradt, a tőzegben a hó alatt túlélő tüzek is új erőre kaphattak tavasszal – a tőzeglápok égésekor ugyanis a tüzek megdöbbentő módon képesek a talajban évszázadok, évezredek alatt felhalmozódott szénalapú szerves anyagból táplálkozva „lefelé is égni”. 2010-ben Moszkva közelében is több hónapon keresztül égett a földben lévő tőzeg, sőt, ahogy a Reuters cikke idézi Ilkka Vanha-Majamaa finn kutatót, ez az égés még a hó borítása alatt is tovább folytatódhat. Így minden valószínűség szerint a szibériai tajga, bár eddig szén-dioxid elnyelő volt, jelenleg nettó kibocsátóként működik.
Oroszország nagyjából 30 milliárd rubelt biztosít erdővédelemre, ám a szakemberek szerint ennek legalább háromszorosára lenne szükség. Szibériára és az orosz Távol-Keletre jut a legkevesebb, a szükséges összeg mintegy tizede. A szibériai tüzek pedig tovább növelik a légkörben a szén-dioxid mennyiségét.
A sarkvidékek gyorsabban melegednek a földi átlaghoz képest
A hvg írt arról a nem sokkal ezelőtt a Nature Climate Change tanulmánya alapján, hogy a mérési adatok szerint háromszor olyan gyorsan melegszik a Déli-sark, mint a világ többi része. Az Antarktiszról jóval kevesebb adatunk van, mint az északi földrészekről, hiszen a lakott területektől való távolság illetve az extrém körülmények miatt ott csak a XX. század második felében létesültek kutatóállomások. Ennek ellenére itt is több évtizedes adatsorokból lehet dolgozni. Amit tudunk, hogy 2015-ig még növekedett is az Antarktisz körül a tengeri jég kiterjedése és vastagsága, ám azóta csökken. A kutatók szerint az észlelt melegedés magyarázható a légköri-óceáni áramlások természetes periodikus módosulásaival. Habár ezek természetes folyamatok, az ember okozta globális éghajlatváltozás ezekre is hatással van, s így közvetve hozzájárulhatott az Antarktisz melegedéséhez.
Idén februárban az Antarktisznál a mérések 1961-es kezdete óta nem tapasztalt magas hőmérsékletet, 18,3 Celsius-fokot mértek a szokásos 10 fokos nyári hőmérséklet helyett. Az Antarktisz szárazföldi jégtömegét vizsgáló tanulmányok szerint, a keleti részen mért felhalmozódás nem tudja ellensúlyozni a kontinens nyugati oldalán mérhető veszteségeket, így összességében az Antarktisz jeget veszít.
A déli féltekén az Antarktisz, az északi földrészen pedig Grönland jegének felolvadása, illetve az általános felmelegedésből fakadó hőtágulás miatt az óceánok vízszintjének is további emelkedése várható. Ez szigeteket, tengerparti városokat is veszélybe sodorhat, az eddigi 20 centiméteres vízszint-emelkedés egyre gyorsuló ütemben a század végére elérheti az egy métert is. Ráadásul, ha sikerülne is megállítani a felmelegedést, a tengerek hőtágulása még utána is évtizedekig folytatódna. Emiatt a legalább 50 centis emelkedést a szakértők egyöntetűen elkerülhetetlennek ítélik.
A NASA adatai szerint Grönland évente 200 gigatonna jégtömeget veszített el 2003 és 2019 között, míg az Antarktisz jégtömege ugyanezen idő alatt 118 gigatonnával csökkent évente átlagosan (a korábbi növekedések ellenére).
Köszönjük a cikk elkészítéséhez a Másfélfok klímaváltozással foglalkozó tudatosságnövelő project szakértői és Mika János éghajlatkutató segítségét.
