A várandós anyák elhízása akadályozhatja a csecsemők agyának fejlődését

A várandós anyák elhízása akadályozhatja a csecsemők agyának fejlődését

Képünk csak illusztráció! (Fotó: freestocks/Unsplash)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Naprendszerközi utazást tervez a NASA. Jég és felszín alatti víz jelenlétére urtaló nyomot találtak a legnagyobb kisbolygón. A várandós anyák elhízása akadályozhatja a csecsemők agyának fejlődését. E heti tudományos lapszemle.

A teljes cikkeket az adott sajtótermék nevére kattintva tudják olvasni eredeti nyelven!

Journal of Child Psychology and Psychiatry

A várandós anyák elhízása már a második trimeszterben akadályozhatja a csecsemők agyának fejlődését – derült ki a New York-i Egyetem orvosi karának friss kutatásából. A kutatók 109 olyan terhes nő magzatának fejlődését követték nyomon, akiknek testtömegindexe (BMI) magasabb a normálisnál – és értéke 25 felett (túlsúlyos), illetve 30 felett (elhízott) volt. A babák agyának ideghálózatait feltérképező vizsgálatok azt mutatták, túlsúly esetén két területen – a prefrontális kéregben és az agykéreg anterior insula elnevezésű részén – a megszokottól eltérően fejlődik a magzati agy. Ezek a régiók kulcsszerepet játszanak a döntéshozatalban és a viselkedésben, és többek között olyan rendellenességekkel kapcsolhatóak össze, mint a figyelemhiány, hiperaktivitás (ADHD), vagy az autizmus és a túlevés.

A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, jelen eredményeikkel nem szeretnének egyenlőségjelet húzni a most tett megfigyeléseik és a rendellenességek kialakulása közé, ám ma, amikor az elhízás komoly kihívást jelent a világon, kulcskérdés, hogy erről többet tudjon a kutatás. Főleg, hogy az már korábban kiderült, az elhízásnak köze van a babák születés utáni kognitív fejlődéséhez. A szakcikk egyik szerzője, Moriah Thomason gyerekpszichiáter szerint nyomon követik a vizsgálataikban részt vett gyerekek fejlődését, hogy így kapjanak pontos képet arról, milyen összefüggés lehet az eltérő agyi fejlődés a viselkedési rendellenességek között.

Wired

Naprendszerközi utazást tervez a NASA, amelynek kutatói szerint a jelenleg elérhető technológiákkal 2030-ig megvalósítható lenne egy ilyen küldetés – számolt be az elképzelésről a tudományos hírportál. Az elképzelések szerint a mélyűri, marsi felfedezésre tervezendő, 2021-re elkészülő szupernehéz hordozórakéta (Space Launch System) segítségével egy 770 kilogrammnál kisebb tárgyat fel lehetne gyorsítani több mint 100 ezer kilométer per órás sebességre, hogy aztán a Jupiter vagy a Nap gravitációs segédletével tovább növeljék a szonda sebességét.

A számítások szerint ezzel az eszköz 15 év alatt el tudná hagyni a naprendszerünket. Összehasonlításképp, a nem mélyűri feladatokra tervezett és kiképzett, 1977-ben fellőtt két Voyager űrszondának ez négy évtizedébe került. A NASA most úgy kalkulál, az új szonda 50 év alatt a Nap-Föld távolság ezerszeresét, 148 milliárd kilométert tudna megtenni. A két Voyager 1977 óta összesen 21 milliárd kilométert utazott.

Nature Astronomy

Izgalmas felfedezést tettek amerikai és európai kutatók: a kopár űrsziklának gondolt kisbolygó, a Ceres egy sós vízben gazdag világ, ahol jelentős víztartalékok bújnak meg a felszín alatt. A Mars és a Jupiter között elterülő aszteroidaöv legnagyobb, 939 kilométer átmérőjű kisbolygóját a NASA Dawn műholdja kereste fel, és készített még 2015 májusában felvételeket a felszínéről 35 kilométer távolságból. A 20 millió éves Occator kráter térségére fókuszálva, az infravörös tartományban rögzített képeket vizsgálva a kutatók hidrohalit ásvány jelenlétére bukkantak – amely a sós vízi jégképződés során keletkezik, és amely jelenlétét először sikerült kimutatni a Földön kívül.

Maria Cristina De Sanctis asztrofizikus szerint az új adatok fényében kijelenthetjük, az egyébként saját gravitációval bíró Ceres a Jupiter és a Szaturnusz holdjaihoz (az Europához, az Enceladushoz vagy a Ganymedeshez) hasonló óceánvilág lehet. Egy másik kutatás szerint a kráter körül dombok és hegyek egy meteorbecsapódás eredményei: a becsapódó test felhevítette a fagyott vizet, amely így alakította ki a jelenlegi felszínt.

Az összeállítást készítette: Balogh Roland

Tudomány rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/33. számában jelent meg augusztus 14-én

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/33. számban? Itt megnézheti!