A csimpánzok jól alkalmazkodnak a változó környezeti tényezőkhöz. Komoly áttörés a cukorbetegség miatt károsodott vese szöveti öntisztításában. E heti tudományos lapszemle.
A teljes cikkeket az adott sajtótermék nevére kattintva tudják olvasni eredeti nyelven!
Egy csecsemő számára minden újdonság, s miközben felfedezi a világot, az első időszakban minden csöppség sokat alszik. Az alvás fő funkcióinak megértését tanulmányozták amerikai és brit kutatók, és egy olyan matematikai modellt dolgoztak ki, amely segít feltárni, hogyan alakul át és fejlődik a babák alvási folyamata. Az már rég ismert, hogy ennek egy része egy olyan tudatállapotba való belépés, amelyet álmunk során a szemünk elmozdulása vált ki, az úgynevezett gyors szemmozgás (REM). Ez a szakasz a felnőtteknél általában másfél órával az elszenderedés után kezdődik, és úgy tűnik, összefügg az ébrenlét során szerzett tapasztalatok memorizálásával. Minél idősebbek vagyunk, a REM-szakasz annál rövidebb: egy újszülöttnél az alvás felét, egy tíz évesnél 25, ötven felett pedig a 15 százalékát teszi ki.
A kutatás azt találta, az alvás segít a felgyülemlett idegrendszeri „hulladék” eltakarításában is. Mivel a babák agya gyorsabban növekszik, mint a test többi része, ezért több időt kell szánni a karbantartásra. Miután azonban kifejlődött, már csak szinten kell tartani azt. A korszakhatár 2 és 3 év között húzódik. Az eredmények azt mutatják, az alvás az egyedfejlődés során változik: az embereknél 2 vagy 3 év után elsősorban az idegrendszer javítását, megtisztítását szolgálja, míg 2-3 éves kor előtt elsősorban az idegi fejlődést, átszervezést és a tanulást támogatja.
Az egyik tényezője annak, hogy az emberek ilyen ellenállóak, az a képesség, hogy viselkedésünket folyamatosan változó helyzetekhez alakítjuk. A Max Planck Intézet evolúciós antropológiával foglalkozó lipcsei központja a csimpánzok alkalmazkodóképességét vizsgálta; 144 különböző éghajlati körülmények között élő populációt vizsgáltak a kongói esőerőtől a szenegáli sivatagig. Arra voltak kíváncsiak, mi okozza, hogy míg az egyik csimpánz-közösség használ eszközöket, a másik nem, hogy vannak, amelyek jól úsznak, ásnak gödröt, addig mások rettegnek a víztől.
Vizsgálataik során azt is nézték, hogy az adott populációk milyen távolságra élnek egy-egy – az ingadozó éghajlati viszonyoktól függetlenül – optimális környezeti tényezőket biztosító úgynevezett erdei menedékektől. Azt találták, az alkalmazkodóképességet három dolog befolyásolja: a hőmérséklet és az esőzés intenzitása, ingadozása; az, hogy a csimpánzcsoportok erdei vagy szavannás élőhelyeken élnek-e, valamint a távolságuk az erdei menedékektől. A nyílt helyeken – szavannákon, füves területen – élők, ahol az évszakok között nagy a hőmérséklet és a növényzet változása, helyi viselkedési mintákat mutatnak, amelyek segítenek megbirkózni a szélsőséges körülmények között. A forróság elől például barlangokba húzódnak, vagy fürdőt vesznek, netán lyukat ásnak hűsölni. Minél messzebb él egy populáció a menedéktől, annál eltérőbb a viselkedése. A kutatók szerint az alkalmazkodásképesség különösen klímaváltozás idején kritikus, ugyanis azok a fajok maradhatnak fent, amelyek jobban tudnak idomulni a változásokhoz.
The Journal of Clinical Investigation (pdf)
Komoly áttörést értek el amerikai és kínai kutatók a cukorbetegség miatt károsodott vese szöveti öntisztításában. Az 1-es és 2-es típusú diabétesz általában egész életen át tartó állapot, a vese pedig korai célpontja a vérben lévő magas glükózszintnek, amely károsítja az ereket és növelheti a vérnyomást. A kiválasztásban komoly szerepet játszó szerv a cukorbetegség során kórósan megnő – hegesedés és gyulladások alakulnak ki rajta, a fehérje pedig a vizeletbe ömlik. A szakemberek szövettani vizsgálatokból azt találták, a sérült vese sejtjei nem lesznek képesek az autofágiára, azaz a szennyezőanyagok, sérült részek természetes lebontására. A diabétesz hatására egy tumorelfojtó enzim (p53) aktivál egy mikroRNS-t (miR-214), amely hatására csökken az autofágiában szerepet játszó gén, az ULK1 mennyisége, aktivitása.
Azt figyelték azonban meg, hogy a miR-214 kiütésével, elnyomásával az autofágia folyamata a cukorbetegek veséjében is helyreáll. „Ahelyett, hogy 10-12 év alatt veseelégtelenség alakulna ki, képesek lehetünk a folyamatot lassítani akár 20 vagy 30 évig, vagy megakadályozni, hogy mindez egyáltalán bekövetkezzen” – közölték a szakemberek. További kutatásokra lesz szükség, hogy kiderüljön, az autofágia teljesen megmagyarázza a vese diabétesz következtében fellépő egészségtelen növekedését, vagy más is szerepet játszhat még benne.
A Tudomány rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/38. számában jelent meg szeptember 18–án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/38. számban? Itt megnézheti!
