Aki gyakran megfordul tömegközlekedési eszközökön, vagy rendszeresen szokott bevásárolni, biztosan találkozott már azzal, hogy míg az emberek jelentős része maszkban van, akadnak olyanok, akik nem. De vajon mi az oka annak, hogy a társadalmunk nem tudja teljes egészében elfogadni ezt a védekezési eszközt?
A Spiegel német lapban jelent meg egy cikk a témáról, melyben Jürgen Margraf, a németországi Ruhr Universität pszichológiai karának dékánja és Rolf van Dick, a Goethe Universität szociálpszichológiával foglalkozó professzora elmagyarázza, mi befolyásolja leginkább a viselkedésünket. Bár a kutatók a németországi helyzetet vették alapul, a magyar társadalomra is igazak lehetnek a következtetéseik.
A két kutatónak azonos a véleménye abban, hogy Németországban az emberek viszonylag komolyan veszik a maszkviselést. Rolf van Dick meglepődött, hogy milyen gyorsan elfogadták az emberek ezt a védekezési eszközt; április végén még attól tartott, hogy ez lassabban fog menni. Elismerik azonban, hogy a maszkviselésnek vannak negatív hozadékai. Nehezíti az arckifejezések használatát, ami feszesebbé teszi a kommunikációt, és ez időnként félreértésekhez vezethet.
Eddig a józan ész és a szabályozás vezetett bennünket, hogy maszkot vegyünk fel, amikor közlekedünk, vagy belépünk a boltba. De vajon ez a szokás természetessé fog válni? Használni fogjuk a mindennapokban, mint mondjuk a biztonsági övet az autóban? A két tudós véleménye szerint ezt még nem lehet biztosan tudni. Feltételezik, hogy a koronavírust nem fogjuk tudni a közeljövőben legyőzni, a maszkviselés pedig az idő múlásával kellemetlen lesz az emberek számára. A kérdés csak az, mennyi korlátozást tudunk tolerálni annak érdekében, hogy újra normálisabb életet élhessünk. A döntő az lesz, miként alakul a koronavírus elleni küzdelem, és mekkora jelentőséget tulajdonítunk a maszknak. Ez utóbbira már tudunk is válaszolni, mert a maszkviselés kétségkívül hasznos, hiszen megvédi a környezetünket, ha esetleg fertőzöttek vagyunk. Margraf szerint azonban az embereknek nehéz elfogadniuk, hogy ezt az áldozatot a többi emberért meg kell hozniuk.
A koronaválság előtt a maszk távolságot teremtett, ma a közelséget is jelentheti, hiszen közelebb engedhetjük magunkhoz azokat, akik maszkot viselnek. Másként kell tekintenünk a maszkokra, hiszen ha hasznosnak találjuk őket, és nem pusztán kellemetlen szabályként tekintünk a viselésükre, akkor a jövőben is hordani fogjuk őket. Margraf szerint vannak emberek, akik mindig megpróbálják felismerni, és kihasználni a lehetőségeket. Ők látják, hogy maszkviseléssel újra lehetőségük van közösségbe menni, nyilvános helyeket látogatni. A maszk segítségével ismét szabadon mozoghatnak.
De kiknek okoz nehézséget felismerni a maszk pozitív oldalát? Reprezentatív felmérések során Margraf és munkatársai azt találták, hogy a legfontosabb tényező az, ki honnan szerzi az információkat. Aki a közösségi médiából tájékozódik, kevésbé bízik az intézkedésekben, kevésbé hajlandó betartani őket. A német kutató szerint sokan nem megfelelően használják a közösségi médiát.
Margraf rámutat a pozitív mentális egészség fontosságára. Aki általában úgy érzi, hogy képes kezelni a kihívásokat, aki magabiztos, aki stabil kapcsolatot ápol más emberekkel, aki úgy véli, hogy az életének van értelme, az nem hagyja, hogy a kornaválság felülkerekedjen rajta. „Ezeknek az embereknek sokkal kevesebb problémája van az egésszel. Sokkal valószínűbb, hogy betartják az óvintézkedéseket, úgy érzik, hogy ennek jó kimenetele is lehet” – mondja a professzor.
A másik oldalon viszont vannak emberek, akik kevésbé hisznek az önhatékonyságban, szorongóbbak stresszesebbek. Az ilyen emberek hajlamosabbak a téves értelmezésre. Néha úgy gondolják, hogy a maszk viselése az elnyomás jele, és ezt egyenértékűvé teszik például a muszlim nők fátylával. „Olyan dolgokat kevernek össze, amelyeknek semmi köze nincs egymáshoz” – mondja van Dick.
Ha a maszkra a lehető legtöbben hatékony eszközként tekintenek a járvány elleni küzdelemben, akkor a jövőben is könnyebb lesz alkalmazni, ha szükség lesz rá. Van Dick az ázsiai országokat hozza fel példának, ahol a járvány előtt is sokkal természetesebben viselték az emberek a maszkot, amikor reggel felszálltak a metróra. Talán egy nap itthon is így viselkednek majd az emberek. Felveszik majd a maszkot mindig, ha tüneteik vannak, akkor is, ha a koronavírusra már rég van vakcina, és az influenza vírusok jelentik a legnagyobb veszélyt. Ez annak a jele lenne, hogy megértették és elfogadták az arcon lévő ruhadarab jelentését.
