Az utóbbi időben több tanulmány is megjelent a koronavírus elleni immunitásról, az egyik szerint az antitestek adta védelem meglehetősen rövid életű, a másik szerint nem ennyire rossz a helyzet, az ellenanyagszint öt hónapon át mutat stabilitást. E kutatások híre körbejárta a világsajtót, már csak azért is, mert az eredmények kapcsán kétfajta félelem merülhet fel: ha az antitestek szintje túl gyorsan csökken a fertőzést követően, akkor erősen gyengül az immunitás, és az emberek újra elkaphatják a betegséget. Ez esetben pedig a jelenleg fejlesztés alatt álló vakcinák sem lesznek olyan hatékonyak, mint a tudósok remélik. Ha viszont az immunitás elég hosszú ideig tart, akkor azok, akik egyszer már megfertőződtek, valószínűleg védettek maradnak mindaddig, amíg kész nem lesz az oltóanyag – boncolgatja a kérdést az NBC News.
Az egyik tanulmány, amely erős kétségeket ébresztett az immunitás tartósságát illetően, a brit Imperial College London kutatóitól származik. A tanulmány – amely még nem esett át a szokásos független szakmai ellenőrzésen – részeként 365 ezer emberen végeztek antitesttesztet, és arra jutottak, hogy a pozitív ellenanyagtesztet produkálók száma 26 százalékkal csökkent június és szeptember között Nagy-Britanniában.
A június vége és július eleje közötti időszakban lezajlott első teszteléskor 1000 emberből nagyjából 60-nál észleltek antitesteket. A szeptemberi második körben azonban már csak 1000-ből 44-nél embernél. A legkevésbé a 18-24 éves kor közötti korosztály antitest-mennyisége csökkent, a leginkább pedig a 75 év felettieké. „Az immunitás egészen gyorsan gyengül, mindössze három hónappal vagyunk az első tesztelés után, és már most 26 százalékos csökkenést mutattunk ki az antitestekben” – mondta Helen Ward professzor, a tanulmány egyik készítője. Ez alapján fennáll a kockázata a vírussal való ismételt megfertőződésnek.
A Science magazinban jelent meg a New York-i Icahn Orvostudományi Egyetem kutatóinak tanulmánya, ők viszont azt találták, hogy az enyhétől közepes erősségűig terjedő tüneteket produkáló koronavírusos betegek szervezetében az antitestek jelenléte legalább öt hónapig viszonylag stabilan megmarad. A kutatásban több mint harmincezer beteg adatait elemezték az ELISA nevű antitestteszttel, amely képes kimutatni a SARS-CoV-2 antitestjeinek jelenlétét és szintjét. A kutatók szerint a fertőződést követő két-három hónap után volt a legerősebb az immunválasz, utána a felépült páciensek 90 százalékánál csökkent ugyan az antitestek szintje, de összességében öt hónapra beállt egy állandó szintre.
A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a brit kutatás által keltett riadalom kissé eltúlzott, az idő előrehaladtával ugyanis teljesen természetes az ellenanyagszint csökkenése, és a fent említett tempó nem olyan aggasztó. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a brit tanulmány során nem is mérték elég pontosan az antitestek szintjét, állítólag a vizsgálathoz használt teszt érzékenysége az antitestre 84,4 százalékos volt.
Az amerikai járványügyi főtanácsadó, Anthony Fauci is azon a véleményen van, hogy a csökkenő antitestszint nem jelenti azt, hogy az illető elvesztette az immunitását. A Johns Hopkins Bloomberg Közegészségügyi Iskola egyik professzora, Arturo Casadevall szerint is az igazi kérdés az: mennyi antitestre van szükség az újrafertőződés megelőzéséhez? Mint hozzáteszi, lehet, hogy nagyon kevésre.
Fontos még tudni, hogy nemcsak az antitestek veszik fel a harcot a vírussal, hanem létezik sejtes immunválasz is, sőt, az immunrendszerünk a betegséget okozó anyagot, illetve az ellene felhasználható antitestet „megjegyzi”. Az immunrendszer emlékezetét a memóriasejtek alkotják, így ha újbóli fertőzés történik az adott anyaggal, akkor már egy felkészült immunrendszerrel találkozik, s a betegség lefolyása enyhébb vagy szinte tünetmentes lesz. Vagyis – miután az antitestek csak egy részét alkotják az immunrendszernek – ezek egyedüli vizsgálata nem elegendő, ám a memóriasejtek vagy a sejtes immunválasz nyomait sokkal nehezebb megtalálni a felépült páciensekben, bár folynak már ilyen kutatások.
