Egy anyagelemzés felfedte az ókori egyiptomiak tintakészítési praktikáit. Öt ma élő kutyafajta eredete 11 ezer évre visszavezethető. E heti tudományos lapszemle.
A teljes cikkeket az adott sajtótermék nevére kattintva tudják olvasni eredeti nyelven!
Mintegy kétezer, 11 ezer éve Európában, Szibériában és a közel-keleten élt háziasított kutya génállományát vetette össze ma élő példányokéval az Oxfordi Egyetem és a londoni Francis Crick Intézet közös nagy kutatása. A Greger Larson evolúcióbiólógus és Pontus Skoglund populációgenetikus vezette felmérés pedig arra az eredményre jutott, hogy öt ma élő kutyafajta eredete 11 ezer évre visszavezethető. A csivavák ősei a legkorábbi amerikai ebek voltak, míg a Husky eredetét Szibériáig vezették vissza.
A kutatás igazolta a régészek azon korábbi megfigyelését is, amely a legkorábbi, Németországban talált kutyaleleteket 15-16 ezer évesre keltezte. Külön érdekes részeredményt mutatott a farkasok és kutyák génállomány keveredése, amely úgy tűnik, egyirányú volt a farkasok felé, azaz csak utóbbiak kaptak friss géneket a kutyáktól. A kutatás azt is kimutatta, hogy a vándorló emberi populációk ha kellett, helyben jobban alkalmazható fajtákra váltottak: a közel-keletről úgy 7000 éve Németországba érkező csoportok például új lakóhelyükön már olyan vadászebekkel éltek, amelyek ősei Szibériából és Európából származtak.
Egy anyagelemzés felfedte az ókori egyiptomiak tintakészítési praktikáit. Dán, francia, belga és spanyol kutatók II. századi papiruszminták összetételét vizsgálták meg szinkrotronsugár-elemzés segítségével. Az eredmények pedig azt mutatják, hogy a a címsorok, utasítások vagy kulcsszavak kiemelésére használt vörös tintákat az ércek mállási terméke, okker színezte – a vas, az alumínium és a hematit nyomai erre utalnak. Ennél is érdekesebb volt a színezéshez használt hagyományos pigmentek nélküli ólomalapú vegyületek felfedezése mind a fekete, mind a vörös tintákban. A kutatók szerint ez arra utal, hogy az ólmot technikai célokra adták hozzá, többek között azért, hogy az ne kenődjön el nagyon. Az ólom ugyanis így láthatatlan glóriát képzett az okkerrészecskék körül.
– Mindez azt jelenti, hogy a festéknek meglehetősen összetett receptje volt, és azt nem tudta akárki elkészíteni – véli a kutatást vezető Thomas Christiansen. A Koppenhágai Egyetem egyiptológusa szerint a tintát nem azok a papok készítették, akik írtak vele, hanem egy külön erre szakosodott műhely állította elő. Az elemzés érdekessége, hogy hasonló technológiát Európában majd a XV. századi olajfestékeknél lehetett megfigyelni, azaz a tintát Kr. e. 3200 óta használó ókori egyiptomiak már 1400 évvel korábban ismerték ezt a megoldást.
Meglepő felfedezést tettek a maja civilizáció egyik legnagyobb városát, a mai Guatemalában található Tikalt kutató régészek: az egyik víztározóban zeolit és kvarchomok felhasználásával olyan károsanyag-szűrőt fejlesztettek ki nagyjából kétezer éve, amelyet majd csak a XX. században használnak víztisztításra. A hőkezeléssel vizet vesztő, így lyukacsossá váló alumoszilikátot egy, a várostól 30 kilométerre északkeletre fekvő lelőhelyen bányászták. A kutatók már korábban kimutatták, a város ivóvizeit a szárazság miatt elszaporodó két – korábban kékmoszatként ismert – cianobaktérium egyre ihatatlanabbá tette, miközben a testfestéshez használt vörös cinóberből szépen-lassan higany-szulfiddal szennyeződtek a tározók. Lakói – ahogy arról korábban írtunk – feltehetően ezért hagyták el a IX. században a várost.
David Lentz és kollégái most azt találták, hogy a Corriental elnevezésű víztározónál alkalmazott mészkőalapon nyugvó zeolit-kvarc ülepítés molekulákat, baktériumokat, valamint radioaktív szennyeződéseket és a nehézfémionokat tartott vissza. Ezt igazolja, hogy a máshol kimutatott higanynak nyoma sem volt a város déli részén fekvő víztározóban. Úgy tűnik azonban, hogy ez sem tudta megakadályozni azt, hogy Tikal végül ne néptelenedjen el.
A Tudomány rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/45. számában jelent meg november 6-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/43. számban? Itt megnézheti!
