Most először sikerült egy béka amputált lábait visszanöveszteni laboratóriumban, ráadásul ehhez mindössze egy napig kellett egy hatóanyagkoktéllal kezelni. Bár ilyenkor természetes módon mindenki arról kezd álmodni, hogy a közeljövőben már embereken is meg lehet valósítani ugyanezt, sajnos az emlősök biológiája ebből a szempontból sokkal bonyolultabb, mint a kétéltűeké. Ugyanakkor a lábregeneráció eddig a békáknál is sci-finek tűnt, tehát sosem lehet tudni, mit hoz a holnap.
Nemrégiben röviden beszámoltunk egy szenzációs kísérleti eredményről, ami szinte biztos, hogy az év végén sok „2022 tudományos áttörései”-válogatásba is be fog kerülni: sikerült gyógyszerek segítségével beindítani egy kifejlett béka amputált hátsó lábának teljes regenerációját (magyarul: visszanőtt a levágott lába). A testi regeneráció azóta álma az orvoslásnak, amióta balesetek vagy szándékos amputálás következtében sok embernek végtagok nélkül kell élnie. Ez továbbra is álom maradt az embernél, de mostantól egy kicsivel reálisabb álom.
Eddig ugyanis a dél-afrikai karmosbékák sem voltak képesek visszanöveszteni elveszített végtagjaikat, legalábbis kifejlett korban. Más a helyzet az ebihalaknál, amelyek nagyon jó regenerációs képességekkel rendelkeznek: a farkukat, lábaikat könnyűszerrel pótolják. Ezért is használják ezt a fajt modellállatként az efféle kísérletekben. De a felnőtt békék sejtjeiben is ott a regeneráció lehetősége, csak fel kell ébreszteni. Ezt tették a Tufts Egyetem kutatói, amikor egy ötféle hatóanyagból álló gyógyszerkeverékkel megtöltött szilikonsapkát húztak az amputált láb csonkjára. De nem volt ott hetekig, mindössze 24 órán keresztül.
Az egynapos kezelésnek (valóságos csodaként) másfél évig tartó hatása lett: a következő 18 hónapban a békáknak fokozatosan újra kinőtt a lábuk, annak minden működéshez elengedhetetlen alkatrészével – csontokkal, izmokkal, idegekkel, bőrrel. No, nem lett tökéletes láb, kicsit fejletlenebb, mint az előző volt, de messze a legteljesebb eredmény eddig. Sokan a fél karjukat odaadnák érte.
Vannak hüllők és kétéltűek, amelyek egészen kivételes regenerációs képességekkel rendelkeznek. Jól ismert, hogy egyes gyíkok szándékosan leválasztják a farkukat, ha azt elkapja egy ragadozó, majd visszanövesztik, de a szalamandrák is képesek regenerálni a végtagjaikat, sőt bizonyos szerveiket is. A felnőtt karmosbéka azonban magától erre nem képes, sőt a kutatók érvelése szerint hasonló akadályok gátolják ebben, mint az embert. Egyébként mi is rendelkezünk némi regenerációs képességgel: a bőrünk begyógyul, a csontunk összeforr, a májunk kiegészül, a gyerekek levágott ujjbegye is visszanő, de ez egy lapon sem említhető egy egész lábbal. Ennek legfőbb oka, hogy a sérülés helyén hegszövet fejlődik, amely lezárja a sebet, és meggátol mindenféle növekedést.
Korábban őssejtbeültetéssel próbálkoztak a szöveti regenerációt kutató tudósok, de ez zsákutcának bizonyult (az őssejtterápia nagy részével egyetemben). Ezután fordultak a gyógyszeres kezelés felé; a hatóanyagok megakadályozzák a hegképződést, és meggyőzik a sejteket arról, hogy ők embrionális állapotban vannak, és a feladatuk a lábfejlesztés. A kísérletsorozat 2017-ben indult: egy hallgató 13 órán keresztül összesen 115 béka lábát amputálta. Ezután három csoportba osztották őket: kontrollcsoport (nem kaptak kezelést), üres szilikonsapkát kapó állatok és gyógyszeres szilikonsapkával kezelt állatok. Mindegyik csoportnál visszanőtt valami, de az első kettőnél csak egy pici, lábnak nem nevezhető csonk. A kezelt állatok viszont egyértelműen visszakapták a lábukat, azt hatékonyan használják, és reagál az ingerekre.
Az emberi végtagok regenerációja felé vezető út következő állomása nyilván az emlősök lennének, és a békás kísérletet elvégző kutatók már jelenleg is foglalkoznak egerekkel. Sőt, más kutatócsoportok már értek is el sikereket egerekkel: visszanövesztettek a fülükbe fúrt egészen nagy lyukakat is. Egyértelmű, hogy a bonyolultabb struktúrák regenerációjának alapvető feltétele lenne a hegszöveg kialakulásának megakadályozása, de ezt a folyamatot még ma sem értjük igazán.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/7. számában jelent meg, február 11-én.
