A Clarion-Clipperton zóna (CCZ) a Csendes-óceán fenekének egy régiója, amely Mexikó és Hawaii között található. A kőzetlemezek folyamatos mozgása miatt a CCZ hatmillió négyzetkilométeres területét úgy érdemes elképzelni, mintha az aljzat sebhelyes lenne: a zónában olyan ásványok és fémek kerülnek folyamatosan a tengerfenék felszínére (négy-hat kilométerrel a tenger felszíne alatt), amelyek normális körülmények között mélyen a kőzet belsejében (praktikusan hozzáférhetetlenül) találhatók. A CCZ területén azonban ezek az ipari szempontból hallatlanul értékes ásványkincsek a tenger fenekén elszórva várják, hogy végre megkezdődhessen a kereskedelmi célú mélytengeri bányászat, és valaki összeszedje őket.
Nem mindenki várja ugyanakkor a tenger alatti bányászat korának beköszöntét, például a CCZ élővilága biztosan nem. A környezetvédők attól tartanak, hogy a mélytengeri bányászat pontosan azt fogja csinálni a tenger alatti ökoszisztémákkal, mint amit a szárazföldi külszíni fejtések az eredeti élővilággal: kiirtják őket. Az új és eddig teljességgel kiaknázatlan ásványkincskészletekre ácsingózó, és a szektorba már eddig is dollármilliárdokat fektető bányatársaságok sokszor azzal próbálják semlegesíteni a környezetvédelmi ellenvetéseket, hogy robot tengeralattjárók által készített képeket tesznek közzé a CCZ területéről, amin csak köveket és homokot lehet látni – ezzel kimondva-kimondatlanul arra utalnak, hogy a CCZ lakatlan, életnek ott semmi nyoma.
Csakhogy egy új tanulmány szerint több mint ötezer eddig ismeretlen állatfajt fedeztek fel a CCZ területén, amelyeket abban a pillanatban a kihalás kezd majd fenyegetni, hogy megindul a mélytengeri bányászat. A bányászrobotok az aljzat felszínén lévő, nagyjából krumpli méretű fémes gömböket (csomókat) fogják elsődlegesen összegyűjteni, amelyek szinte tiszta formában tartalmazzák a modern elektronikai ipar számára nélkülözhetetlen elemeket, például mangánt, kobaltot, nikkelt és ritkaföldfémeket. A tevékenységük azonban felverheti az aljzatra rakódott törmeléket, fény- és hangszennyezést okozhat, illetve vegyi anyagokat szabadíthat fel a vízben – vagyis teljesen átalakíthatja (és ezzel élhetetlenné teheti) a tengermélyi ökoszisztémát.
A most közölt tanulmány először közölt átfogó listát mindazokról az újonnan felfedezett állatokról, amelyek az évek során a CCZ területéről kerültek elő. A számos merülés során felhozott rengeteg mintából meghatározott élőlények között pontosan 5580 állatfajt találtak, amelyek közül csupán 438 volt már korábban is ismert. De valószínűleg ez sem a teljes élővilág, hiszen a kutatók becslése szerint 6-8000 állatfaj élhet a CCZ mélyén, amelyek 90 százaléka ismeretlen a számunkra.
Az eddig talált állatfajok által kialakított biodiverzitás nagyon magas, hiszen ezek az élőlények 27 különböző törzsbe, azokon belül pedig több mint ötszáz családba sorolhatók – vagyis nem mindannyian közeli rokonai egymásnak, messze helyezkednek el egymástól a törzsfán. A legtöbben közülük ízeltlábúak (ez nem meglepő, hiszen az egész világon az ízeltlábúak alkotják a legtömegesebb állatcsoportot), de rengeteg féreg, puhatestű, csalánozó is van közöttük.
A már eddig is elnevezett 438 CCZ-beli állatfaj közül mindössze hatot találtak már meg a zónán kívül is, így valószínű, hogy a CCZ fajainak legtöbbje endemikus, vagyis csakis itt él. Kérdés, hogy meddig. A nemzetközi jog szerint a mélytengeri bányászat a nemzetközi vizeken tilos, de az ENSZ Nemzetközi Tengerfenék Hatósága (ISA) koncessziókat bocsáthat ki a bányatársaságok részére kutatási célú műveletek céljára. Eddig tizenhét ilyen koncessziót adtak ki. De akár néhány héten belül is minden megváltozhat, ugyanis júliusig kellene a tagállamoknak megállapodniuk a tengerfenék használatának új szabályozásáról. Ha nem lesz megállapodás, akkor a tilalom érvényét veszti, és a bányatársaságok benyújthatják a kereskedelmi kitermelésre vonatkozó igényeiket az ISA-hoz. Ezután pedig reálisan ellenőrizhetetlenné válik, hogy a cégek mit csinálnak öt-hatezer méterrel a tenger alatt.
