9000 éves viking ős vált először immunissá a HIV-re
HIV-ek (zöld) fertőznek egy immunsejtet (elektronmikroszkópos felvétel, CDC)

Egyes emberek olyan genetikai mutációt őriznek az örökítőanyagukban, amely bizonyos mértékig védetté teszi őket a HIV-fertőzéssel szemben. Gyakran megesik, hogy a fertőző betegségekre fogékony populációban megjelenik az immunitást biztosító génváltozat, hiszen ez a tulajdonság nyilvánvaló evolúciós előnyt biztosít a hordozójának. A HIV ellen védő mutáció története azonban rejtélyesebb ennél, ugyanis olyan emberekben is megtalálták, akik nincsenek igazán kitéve a fertőzés veszélyének, így számukra e tulajdonság nem jelent egyértelmű előnyt.

Sőt, a kutatási eredmények azt valószínűsítik, hogy a HIV-ellen immunizáló mutáció sokkal régebbi magánál a HIV-fertőzésnél, ami a feltételezések szerint valamikor a 20. század elején ugorhatott át az emberre a csimpánzról. Ebből egyértelmű, hogy e mutáció nem a HIV-fertőzés megelőzése érdekében jött létre (illetve terjedt el), hanem más lehetett az eredeti funkciója. Most kiderült, hogy a mutáció először a 6700–9000 évvel ezelőtt a Fekete-tenger partján élt népességben jelenhetett meg – e népcsoport pedig a vikingek ősének tekinthető.

A Koppenhágai Egyetem kutatói a CCR5-delta-32 nevű mutáció evolúciós eredetét tárták fel. A CCR5 gén az immunsejtek felületén kifejeződő egyik fehérjét kódolja, és a HIV legtöbb törzse ezt a fehérjét használja ki arra, hogy megfertőzze a sejtet. Akiben azonban ez a gén mutálódott, annak a CCR5 fehérjéje működésképtelen, így nem tud hozzá kapcsolódni a HIV, és nem jön létre a fertőzés. Az európai népesség 10-16 százalékának mutált a CCR5 génje, így bizonyos mértékig védettek a HIV-fertőzéssel szemben.

A kutatók 934 ősi európai emberi maradvány genomjában keresték a CCR5-delta-32 mutációt, akik i. e. 8000 és i. sz. 1000 között éltek. Így találtak rá az első emberre, aki hordozta e mutációt: az illető i. e. 7000 körül élt a Fekete-tengernél. Ez az idő nagyjából egybeesett azzal, amikor az első földművesek megérkeztek Ázsiából Európába. Ezután i. e. 6000-től az időszámításunk kezdetéig a mutáció gyakorisága meredeken emelkedett, ami arra utal, hogy a jellegzetesség valamilyen okból nagyon előnyös volt a sztyeppi életmódot folytató népességek számára.