A (nem véletlenül) a fogas cetek közé tartozó delfinekről mindenki tudja, hogy rendkívüli intelligenciával bírnak. De sok más furcsaság is jellemző rájuk. Ott vannak például a fogaik: rengeteg van belőlük, és eddig nem igazán értettük, hogy miért. A palackorrú delfineknek például mindkét oldalon, mindkét állkapocsban 18-28 foguk van (tehát az összes foguk száma meghaladhatja a százat), de a legfurcsább, hogy sok fogukat sohasem használják – pontosabban rágásra nem használják.
A delfinek fogai már régóta fejvakarásra késztetik a kutatókat, de úgy tűnik, hogy egy japán kutatócsoport most megfejtette a rejtélyt. Számos delfinfaj állkapcsáról készítettek mikro-CT felvételeket, és rajtuk a fogmedrekben a belső fülbéli hallás alapját képező struktúrákat azonosítottak. Emellett a delfinek fogmedréből szokatlanul vastag idegek futnak az agyba. Minden jel arra utal tehát, hogy a delfinek bizonyos fogai érzékszervi funkciót látnak el, konkrétan a hangokat érzékelhetik a segítségükkel.
A New Scientistnek nyilatkozó kutatók kifejtették, hogy a felfedezésük megmagyarázhatja, hogy a fogascetek miért lettek ilyen sok fogú cetek. Talán a fogon keresztüli hallás elengedhetetlen a delfinek másik közismert képessége, az echolokáció (a visszhangokkal történő tájékozódás) működéséhez is. Az már korábban is ismert volt, hogy az átlagos emlősökben csak a belső fül hallószervét, a csigát beidegző hallóideg egyik leágazódása az alsó állkapcsot körülvevő zsírszövetekbe fut. Ez is azt valószínűsítette, hogy a fogak afféle interfészként vagy antennaként szolgálnak a víz rezgéseinek átvételében, és az inger agyba vezetésében.
A kutatók számos delfinfaj állkapcsát vizsgálták meg. A palackorrú faj mellett feltérképezték a csíkos, a csendes-óceáni fehérsávos és a kis kardszárnyúdelfin állkapcsát is, összehasonlításként pedig felvételeket készítettek a disznó állkapcsáról (ami határozottan nem tájékozódik echolokációval). A 3D-s CT-felvételeket elemezve számos furcsaságra lettek figyelmesek. A fogaik ritkábban ülnek az állkapocsban, mint az más emlősöknél megszokott, a fogmedrük fala pedig szivacsosabb (több pórus van benne). E pórusokon keresztül pedig számos vastag ideg kapcsolódik a fogmederhez.
A fogakat hosszú kötőszövetes szalagok rögzítik a fogmederhez, amelyek megengedik, hogy a fogak kissé lötyögjenek. A feltételezéseik szerint az (ultra)hangrezgések hatására a fogak is rezgésbe jönnek, és ezt a rezgést érzékelik ezek a receptorok a fogmederben, majd erről jelzést küldenek az agyba. Más kutatók nincsenek meggyőződve arról, hogy az állkapocsban talált idegek valóban a hallásban játszanak szerepet, hiszen más érzéklet információit is közvetíthetik, de a hallás valóban az egyik legvalószínűbb magyarázat.
