A szibériai Novoszibirszkben, az Orosz Tudományos Akadémia Citológiai és Genetikai Intézetének bejárata előtti parkban különös szobor áll. Félig ember, félig egér, óriási füle van, orrán szemüveg, kötőtűket szorongató mancsa közül a DNS páros spirálja kígyózik a lába elé. A szobor azoknak a kísérleti állatoknak állít emléket, amelyek az emberek jólétének érdekében szenvedtek és pusztultak el a laboratóriumokban. A szobrász, Andrej Harkevics egy interjúban arról beszélt, hogy olyan alkotást akart létrehozni, amely egyszerre testesíti meg a kísérleti egeret és a tudóst, hiszen egységben dolgoznak, elválaszthatatlanok egymástól.
Bár az elmúlt évszázadokban is érte kritika az állatoknak szenvedést okozó kísérleteket, azzal a legtöbben egyetértettek, hogy állatkísérletek nélkül rengeteg tudományág fejlődése rekedne meg. Épp ezért született meg az a konszenzusos alapelv, hogy nem szabad aránytalanul nagy szenvedést okozni a kísérletekben részt vevő állatoknak. Vagy ahogy azt Ivan Pavlov, a világ talán leghíresebb kutyáinak gazdája megfogalmazta: „Bár a kutya – az emberiség ősi társa – a tudomány áldozatává válhat, az emberi méltóság azt követeli, hogy mindez ne okozzon szükségtelen fájdalmat számára, és csak akkor történjen meg, ha nincs más választásunk.”
Persze ezeket az irányelveket mindenki a saját érdekei szerint értelmezheti. Mi a szükséges és mi a szükségtelen fájdalom? Mikor van és mikor nincs más választásunk? Hány patkányéletet lehet feláldozni azért, hogy egy kozmetikai termék fél évvel korábban kerülhessen a boltok polcaira? Mennyi szenvedést ér meg, hogy megalkossuk a százegyedik ugyanolyan fejfájás-csillapítót? És az, hogy megtaláljuk a rák ellenszerét? Ezekre a kérdésekre nincs egzakt válasz, a kutatók és a szabályozók lelkiismeretén múlik, hol húzzák meg a határokat.
Nem is csoda, hogy nemrégiben kisebb felzúdulást keltett, hogy az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (United States Environmental Protection Agency, EPA) bejelentette: 2035-re teljesen megszüntetné az emlősállatokon végzett, vegyi anyagok hatásait vizsgáló kísérleteket. Az EPA terve kétségkívül ambiciózus, jelenleg ugyanis a kísérletek során használt állatok számának emelkedését mutatják a statisztikák. Igaz, pontos adatokat szinte lehetetlen találni, mert külön szabályozás alá tartoznak a nagyobb emlősök, megint külön kategóriába az egerek és a patkányok, de van olyan (bevallottan bizonytalan) statisztika is, ahol a guppitól a majmokig minden gerinces állatot egy kalap alá vesznek. Az Európai Unióban és az Egyesült Államokban zajló kutatásokat figyelembe vevő, gerincesekre vonatkozó összegzések évi néhány tízmilliótól több mint százmillióig szórnak. De ezek már olyan felfoghatatlanul nagy számok, hogy inkább a tendenciára érdemes figyelni: nemhogy csökkenteni nem tudjuk a kísérletekben használt állatok számát, de még a növekedést sem sikerül lassítani.
Klíma, zikavírus, bogarak - Mi vár ránk a következő évtizedekben? | Magyar Hang
Milyen új betegségek alakulhatnak ki a klímaváltozás következtében? Hogyan alakul át életmódunk, mennyire változnak meg kénytelenségből táplálkozási szokásaink?
Akkor mégis miből gondolja a hivatal, hogy kevesebb mint húsz év alatt sikerülhet más módszerekkel helyettesíteni az állatokon végzett teszteket? Andrew Wheeler, a környezetvédelmi hivatal igazgatója úgy gondolja, egyre több olyan módszer létezik, amely lehetővé teszi a kockázatok előrejelzését és értékelését állatokon végzett kísérletek nélkül is. Egyre gyakoribbak az úgynevezett in vitro tesztek, amikor a különálló sejtek vagy szövetek reakcióit vizsgálják a kutatók valamilyen üvegedényben. (Erre utal a kísérlettípus neve.) A másik terjedőben lévő metódus összefoglaló neve in silico teszt, amely a testben végbemenő folyamatok számítógépes modellezésére utal. Ezekről a módszerekről azonban tudni kell, hogy hiába tűnnek ígéretesnek, eredményeiket nem lehet tökéletesen megfeleltetni az állatokon vagy embereken végzett kísérletek eredményeinek. Persze bízhatunk abban, hogy az eljárások kifinomultabbá válnak, és egyre több állatkísérletet tesznek szükségtelenné, de kicsi rá az esély, hogy 2035-ig sikerül velük kiváltani az emlősökön végzett teszteket.
Az állati jogok védelme még soha nem volt annyira aktuális téma, mint manapság. Az elmúlt évtizedekben eljutottunk odáig a jogalkotásban, hogy az emlős állatok egy részének bántalmazását bűncselekményként kezeljük. Azt gondolhatnánk tehát, hogy az állatkísérletek visszaszorítására irányuló törekvéseket is mindenki örömmel fogadta. De ez nem így van. Hallani az állatkísérletek beszüntetésének tervét ellenző véleményeket is. És ezeket nem a Rágcsálóirtók Nemzetközi Szövetsége hangoztatja, hanem az Egyesült Államokban működő Természeti Erőforrások Védelmi Tanácsa (Natural Resources Defense Council). Úgy gondolják, hogy az emlősökön végzett kísérletek teljes kiszorításával sokkal bizonytalanabbá válna a vegyi anyagok káros hatásainak kimutatása, ezáltal nagyobb kockázatnak tennénk ki magunkat és környezetünket. ơk a szigorúbb szabályozás bevezetése mellett érvelnek. Jennifer Sass, a tanács vezető tudósa egyenesen azzal vádolta meg az EPA republikánus vezetőjét, hogy a vegyipari vállalatok lobbijának engedve szorítaná vissza az állatokon végzett vegyi kísérleteket, hogy azokat a cégek olcsóbb és kevésbé időigényes, de még nem teljesen kiforrott tesztekkel válthassák ki. Gyanakvását egyebek mellett azzal indokolja, hogy a Trump-kormány megalakulását követően Andrew Wheeler feladata az volt, hogy a Barack Obama-adminisztráció által bevezetett környezetvédelmi előírásokat visszanyesegesse. Emellett hevesen kritizálja az üvegházhatású gázok kibocsátását korlátozó terveket.
Mintha léghajót építenénk a süllyedő Titanicból | Magyar Hang
Búcsút kel intenünk a kapitalizmusnak ahhoz, hogy elkerüljük az ökológiai katasztrófát? Mit érhetnek el a klímamozgalmak a zöld nekibuzdulással? Ezekre kerestek választ a Tanácstalan köztársaság vitaestjén.
Ember legyen a talpán, aki igazságot tud tenni a szigorúbb szabályozás és a teljes tiltás hívei között. De talán nem is szükséges, hogy valaki igazságot tegyen. Az efféle politikával átitatott tudományetikai viták rendszerint nem úgy dőlnek el, hogy az egyik álláspontról kiderül, az a helyes, hanem úgy, hogy valamelyik vélemény hívei, az egyik érdekcsoport képviselői elegendő hatalomhoz jutnak, hogy felülkerekedjenek ellenfeleiken. Vagy kompromisszum születik, amelyet rendszerint senki nem érez a magáénak. Az állatokon végzett kísérletek visszaszorításának dilemmája inkább arra világít rá, hogy nagyon nehéz lesz megszülni azt az új erkölcsi rendet, amelyet minden politikai oldal türelmetlenül vár, habár különbözőképpen képzel el. Rengeteg kemény, hitbéli meggyőződésektől sem mentes döntést kell még meghoznunk.
A Tudomány rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/41. számában jelent meg október 11-én!
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a legfrissebb, 2019/51-52. karácsonyi számunkban? Itt megnézheti!
