Hosszú idő óta rejtély övezi, hogy hogyan kerültek leguánok Fidzsire és Tongára. A leguánok összes többi ma élő faja Amerikában él, nagyjából 8000 kilométerre Fidzsitől. Vajon hogyan jutottak el mégis egyes leguánok a Csendes-óceán kellős közepén lévő Fidzsire és Tongára?
A San Francisco-i Egyetem evolúcióbiológusainak most publikált kutatása szerint – bármennyire is döbbenetes ez – a genetikai adatok azt bizonyítják, hogy bizony Amerikából érkeztek a szigetekre, még pedig tutajon. A „tutajozásnak” nevezett terjedési mód gyakori a kis szigeteken élő állatok körében. Természetesen minél kisebb egy állat, annál könnyebben képes utazni egy vízbe dőlt fatörzsön vagy más növényi anyagon, ami úszik a víz felszínén.
Legtöbbször gerinctelen állatok tutajoznak, mivel ők kicsik és könnyűek, ráadásul az anyagcseréjük is lassabb, így hosszabb ideig kibírják étlen-szomjan. A gerincesek tutajozására kevés bizonyíték van, bár a hüllők a gerincesek közül elvileg jobban viselik a hónapokig tartó hajóutat, hiszen normális körülmények között is előfordul, hogy sokáig nem táplálkoznak vagy isznak.
A leguánokról ismert, hogy rövidebb (sokkal rövidebb) távokat képesek megtenni tutajon. Például megfigyelték már, hogy egyes leguánok, amelyeket különböző törmelékekbe kapaszkodva sodort ki a hurrikán az egyik karib-tengeri szigetről a nyílt tengerre, eljutottak a több mint 300 kilométerre fekvő szomszédos szigetig. A galápagos-szigeteki leguánokról is úgy tartják, hogy tutajon jutottak el az 1000 kilométerre fekvő Dél-Amerika partjairól a szigetekre.
De Fidzsi teljesen más kávéház. A sziget 8000 kilométerre fekszik Amerikától, egészen eddig egyszerűen elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy gerinces állat képes lenne túlélni egy ilyen hosszú utazást. Pedig a genetikai bizonyítékok szerint mégis képes volt erre valahogy. Korábban inkább azt gondolta sok kutató, hogy a leguánok Amerikából átjutottak Ázsiába, majd Ausztráliába, ami valamivel közelebb van Fidzsihez, és onnan érték el a szigetet. Ezután az elődeik sorra kihaltak a szárazföldről, így Amerikán kívül csak Fidzsin és Tongán maradtak fenn.
A San Francisco-i kutatók szerint ez a forgatókönyv még kevésbé valószínű, mint a közvetlen tutajozás Amerikából, ami jó áramlások esetén is legalább három-négy hónapig tarthat. Az utóbbi lehetőség bizonyítása érdekében DNS-mintát vettek 14 leguánfajtól, és meghatározták, hogy melyikkel állnak legközelebbi rokonságban a fidzsi leguánok, és mikor váltak el tőlük.
Kiderült, hogy az Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikóban honos sivatagi leguánok állnak legközelebb a fidzsi unokatestvéreikhez, és 34-30 millió évvel ezelőtt váltak el egymástól. A kutatók szerint a sivatagi leguánok sokkal strapabíróbbak, jól viselik az extrém hőmérsékleteket és a hosszú éhezést-szomjazást is, így különösen alkalmasak a hosszú távú tengeri utazásra. Az elválás időzítése pedig nagyjából egybeesik Fidzsi és Tonga vulkanikus létrejöttével. Ráadásul ebben az időben hidegebb volt a Föld éghajlata, ami kizárja, hogy a hőmérsékletre nagyon érzékeny leguánok Alaszka és Ázsia érintésével jutottak volna el Ausztráliába, és onnan Fidzsire.
