A tetvek által terjesztett visszatérő láz (angol rövidítéssel: LBRF) egy napjainkban főként a szubszaharai Afrikában (leginkább Etiópiában, Szomáliában és Szudánban) terjedő bakteriális fertőzés, amelyet a Borrelia recurrentis baktérium okoz, és az emberi tetvek terjesztenek. A betegség manapság már antibiotikumokkal jól kezelhető, de kezelés nélkül az esetek 10-40 százaléka a beteg halálával végződik. Az ókori és középkori esetleírások arra utalnak, hogy évezredekkel ezelőtt az LBRF jóval északabbra is sokkal gyakoribb volt, mint napjainkban – írja a Science.
A brit University College London kutatói az LBRF eredetét igyekeztek megtalálni, és ennek érdekében rengeteg, főként Nagy-Britanniában feltárt több ezer éves emberi maradványból kivont, majd megszekvenált genomot néztek át, a Borrelia örökítőanyaga után kutatva. Találtak is négy esetet, amelyek az illető Borrelia-fertőzöttségét bizonyították. Ezek az elhunytak 2300–600 évvel ezelőtt éltek.
A maradványok genomjából izolált Borrelia-örökítőanyagot ezután összevetették más rokon kórokozók génszekvenciáival, és úgy találták, hogy az nagyjából 5000 évvel ezelőtt válhatott le egy másik baktérium, a Borrelia duttonii leszármazási vonaláról. Ez utóbbi baktérium is visszatérő lázat okoz, de e betegség nem olyan halálos, és nem tetvek, hanem kullancsok terjesztik. Vagyis a jelek szerint az eredetileg kullancsok által hordozott kórokozó átugrott a tetvekre, ahol az emberre nézve sokkal veszélyesebbé fejlődött.
A kutatók szerint ezt az átugrást a juhok európai elterjedése, pontosabban a juhok szőrzetének (a gyapjúnak) ruhaipari felhasználása tette lehetővé. A szerzők nyilatkozata szerint sokszor nem is gondolunk bele abba, hogy életünk mennyi aspektusa segítheti elő a fertőzések terjedését. A gyapjúruházat rostjai ideális „keltetőként” működnek a tetűpeték számára, így elősegíthetik az embereket csípő tetvek túlélését és sokasodását.
A baktérium és rokonának genomját összehasonlítva számos gént találtak, amelyet azután veszített el, hogy a fejlődési vonala levált a kullancs terjesztette ősétől. Ebből arra következtetnek, hogy az elvesztett gének a kullancs fertőzéséhez kellettek, így amikor a mikroba áttért a tetvekre, ezekre már nem volt szüksége.
