Einstein relativitáselméletéből tudjuk, hogy az idő sebessége sem abszolút, hanem a megfigyelő mozgásától, illetve a rá ható gravitációs erő nagyságától függ. Persze, e különbségek itt, a Földön egészen kicsik, így a legutóbbi időkig nem is kellett velük foglalkoznunk. Csakhogy miután a műholdas navigációs rendszerek használata mindennapossá vált, a realtivitáselmélet azonnal gyakorlati jelentőséget nyert. A GPS műholdakon ketyegő atomórák működését muszáj a relativitáselmélet jóslatai szerint hangolni, különben az általuk érzékelt idő különbségei akár meghökkentően nagy távolságkülönbségeket okozhatnak a helymeghatározásban.
Ha a Földön ilyen nagy problémát képes okozni a másodperc tört részét kitevő időeltolódás, akkor beláthatjuk, hogy a földi idő és egy másik égitesten (konkrétan a Holdon) mérhető idő közötti eltérés már egészen jelentékeny eltéréseket okozhat például a navigációban, a kommunikációban, és általában az elektronikai rendszerek működésében. A következő években a NASA (a tervek szerint) most már tényleg újra embereket fog vinni a Holdra, és az ígéretek szerint ez az Artemisz-program hosszú távú emberi jelenlétet fog eredményezni kísérő égitestünkön. Ezért elsődleges fontosságú volt a földi és a Holdon mérhető idő sebességkülönbségének pontos meghatározása.
Az amerikai mérésügyi hivatal (NIST) munkatársai a relativitáselmélet alapján kiszámolták e különbséget, ami egészen nagy: 56 mikroszekundum (56 milliomodmásodperc) naponta. Az idő gyorsabban telik a Holdon, mint a Földön, ennek hátterében azonban két ellentétes előjelű hatás eredője áll. A Hold Földhöz viszonyított mozgása miatt az idő ott lasabban telik, mint nálunk. Viszont a Holdon kisebb a gravitáció, ez pedig az idő gyorsulását eredményezi. E két hatás együttese eredményezi az idő összességében gyorsabb múlását a Holdon.
Persze, köznapi értelemben ez az 56 mikromásodperc még mindig a semmivel határos, hiszen azt jelenti, hogy egymillió nap alatt sem érné el az időkülönbség az egy percet. Viszont a rádióhullámok, amelyek révén a helyzetmeghatározó műholdak kommunikálnak egymással, illetve a navigálandó eszközökkel, fénysebességgel közlekednek. E sebességtartományban pedig az 56 mikromásodperc hatalmas különbségnek tűnik. A fény körülbelül 30 centimétert halad egy nanoszekundum (a másodperc egymilliárdodrésze) alatt. Vagyis a fény 56 mikroszekundum alatt már majdnem 17 kilométert tesz meg, ami praktikusan ellehetetleníti a helymeghatározást. A pontos számításhoz számos tényezőt figyelembe kellett venni. A Föld és a Hold eltérő mérete, illetve az ideális gömbalaktól való eltérésük mellett a saját tengelyük körüli forgásukon át a tömegvonzásuk egymásra gyakorolt hatásáig).
