
Bár léteznek olyan jelek, amelyekből következtetni lehet a készülő tűzhányókitörésre, e módszerek nem mindig megbízhatók, és a figyelmeztetések sokszor túl későn érkeznek ahhoz, hogy utána ténylegesen tenni lehetne az emberéletek megmentése és az anyagi károk megelőzése érdekében. Ezért hatalmas az igény a korai előrejelző eljárásokra. A vulkanológusok jelenleg a vulkán apró szeizmikus aktivitásait, a felszín változásait, illetve főként a kén-oxidok felszabadulását figyelik a felszíni szenzorok és műholdak segítségével, és ebből próbálják megjósolni a közelgő kitörés időpontját és intenzitását.
Pedig a szén-dioxid felszabadulása sokkal korábban jelezheti előre a kitörést, csak hogy ezt sokkal nehezebb a műholdakkal regisztrálni, mint a színes kén-oxidokat. Eddig a pontos szén-dioxid-koncentráció mérése érdekében a vulkanológusoknak fel kellett mászniuk a kitörni készülő tűzhányó oldalába, ami nem minden esetben egyenértékű az életbiztosítással. Vagyis szükség volt egy eljárásra, amely lehetővé teszi, hogy a felszínhez közelítő magmából felszabaduló, majd a felszínre jutó szén-dioxidot a műholdakkal is meg lehessen figyelni.
A NASA és a Smithsonian Intézet kutatóinak közös vizsgálata feltárta, hogy e célra alkalmas lehet a növényzet színének megfigyelése. Bár a szén-dioxidot – annak üvegházhatású gáz jellege miatt – manapság főként környezetszennyező anyagnak tekintik, a növényeknek szükségük van rá a fotoszintézisükhöz. Ha megnő a szén-dioxid koncentráció, ezt érzékelve a növények több zöld színű klorofillt állítanak elő, amitől élénkebb zöldek lesznek a leveleik. Vagyis a vegetáció zöldségéből következtetni lehet a szén-dioxid-szintre.
Ezt az összefüggést már számos alkalommal sikerült detektálni: a kitörni készülő vulkán felé haladva egyre zöldebbé válik a fák lombja. A szicíliai Etnán például 2011 és 2018 között 16 alkalommal sikerült megfigyelni, hogy a kitörések előtt egyértelműen megemelkedett a zöld növényzet színének élénksége. A színmérést tehát elméletileg fel lehet használni a kitörések előre jelzésére – már azoknál a tűzhányóknál, amelyek nem teljesen kopárok, és vannak rajtuk fák.