A Galápagos-szigetek hatalmas szerepet játszottak a tudománytörténetben, hiszen Charles Darwinban a szigetek faunája hatására körvonalazódott az evolúcióelmélet. Napjainkban a szigeteket körülvevő korallzátonyokat kutatják a legintenzívebben, hiszen a korallok rendkívül érzékeny lények, így ők mutatják ki először a klímaváltozás és a környezetszennyezés hatásait.
A Michigani Egyetem klimatológusai a galápagosi korallokat vizsgálva a világon elsőként bizonyítékot találtak arra, hogy az egyre erősödő El Niño-jelenségek összefüggenek a klímaváltozással. Az El Niño-jelenség a Csendes-óceán Egyenlítő környéki ciklikus klimatikus áramlás, amely rendszeresen szélsőséges időjárási helyzeteket teremt a trópusi és a szubtrópusi területeken.
Az El Niño-jelenség egyes kutatók szerint az elmúlt években egyértelműen erősödik, ugyanakkor a klimatikus modellek ellentmondásos eredményre jutnak azzal kapcsolatban, hogy ez csak a természetes oszcilláció része, vagy a globális éghajlatváltozás okozza. A kutatók megvizsgálták a galápagosi korallok összetételét és megállapították belőlük, hogy az elmúlt négy évtizedben 36 százalékkal erősödött a rájuk ható El Niño-jelenség, ami értékelésük szerint az eddigi legerősebb bizonyítéka annak, hogy ez összefügg az éghajlatváltozással.
„Szuper” El Niño közeleg – meg kell-e ijednünk tőle?
Egyre több helyről hallani, hogy rendkívül forró (és száraz) ősz vár a bolygóra.
Az El Niño-jelenség kettő-hét évente alakul ki, amikor a Csendes-óceán nyugati részén gyengülő szelek miatt a meleg tengervíz kelet felé áramlik, és a Galápagos-szigetek térségében halmozódik fel. Mindez messze ható éghajlati következményekkel jár, ami egymástól messzi térségekben okozhat akár hatalmas áradásokat, akár pusztító aszályokat is. Minthogy az El Niño legfőbb sajátossága a rendkívüli ingadozás, nehéz egyértelmű trendeket azonosítani az intenzitásában.
A korallok azonban megbízható információval szolgálhatnak a múltbéli El Niño intenzitásával kapcsolatban. Meszes vázukhoz a tengervízből vonják ki az alapanyagokat, amelyek a fák évgyűrűihez hasonló módon rakódnak körkörösen rájuk. Így ha megvizsgáljuk egy-egy korallállatka ágának keresztmetszetét, azon a múltbéli környezeti körülményektől függő gyűrűket fedezhetünk fel.
Ha meleg a tengervíz, a korall kevesebb stroncium izotópot képes kivonni a tengervízből, és beépíteni meszes vázába. Hasonlóan befolyásolja a víz melegedése a nehezebb oxigénizotóp (a 18-as tömegszámú oxigén) koncentrációját is a meszes vázban. A kutatók a rétegek stroncium- és nehézoxigén-koncentrációját mérték, és ez alapján megállapították, hogy az elmúlt évszázadok során hogyan ingadozott a tengervíz hőmérséklete, ami korrelációban áll az El Niño jelenség intenzitásával.
Kiderült, hogy az El Niño jelenség valóban sokkal intenzívebbé vált, mióta felgyorsult az éghajlatváltozás. Természetesen ez is csak korreláció, az ok-okozati kapcsolat ebből sem tekinthető bizonyítottnak, de az egyéb magyarázatok helytállósága egyre kétségesebbé válik ezáltal.
