Több teória is verseng egymással azzal kapcsolatban, hogy a farkasokból hogyan alakulhattak ki a domesztikált kutyák. Ezek az elméletek két nagy csoportba sorolhatók aszerint, hogy melyik felet (a farkast vagy az embert) tekintik az aktív(abb) kezdeményezőnek a háziasításban. Egy új modell eredményei azt a feltevést erősítik, hogy a farkasok dönthettek úgy, hogy tartósan az ember mellé szegődnek, mivel ott sokkal kiszámíthatóbb élelemforrás állt a rendelkezésükre, mint a „vadonban”. Ezáltal a farkasok gyakorlatilag magukat háziasították.
Egy statisztikai modellszámítás eredményei most azt valószínűsítik, hogy ez az önháziasítás matematikailag könnyen megvalósulhatott a természetes szelekció révén. A régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy a farkas háziasítása a 30-15 ezer évvel ezelőtti időszakban zajlott le, majd 15 ezer éve kezdődött az immár domesztikált kutya fajtákra szakadása. Vagyis azok a korábbi elméletek, amelyek szerint bizonyos (farkasszerűbb) kutyafajták külön lettek háziasítva, valószínűleg nem állják meg a helyüket. A háziasítás e két fázisát eltérő evolúciós hajtóerők mozgatták, derül ki a virginiai Madisoni Egyetem kutatóinak tanulmányából, amit a brit Royal Society egyik folyóirata közölt le. Magyarul úgy tűnik, hogy míg a farkas domesztikációja az ő döntésüktől függött alapvetően, a fajták szelektálása már az ember akaratát tükrözte. Vagyis a fajták kialakulása már egyértelműen nem a természetes, hanem a mesterséges szelekció következménye volt.
Mellékszál, de a ma legelfogadottabb elméletek szerint a macskák háziasítása (vagy talán pontosabb „háziasulásnak" nevezni a folyamatot) is öndomesztikáció révén ment végbe. Valószínűleg a vad macskák is saját maguktól csapódtak az ember mellé, a kiszámítható táplálékforrás csábításának engedve. Ez a folyamat az ő esetükben tízezer évvel ezelőtt kezdődhetett, és ahogy a generációk követték egymást, a macskák egyre inkább tolerálták az ember közelségét. Egy idő után az ember már szándékosan etette őket, cserébe a rágcsálóirtói szolgálataikért.
Nem mindenki fogadja el azonban ezt az önháziasítási hipotézist (legalábbis a kutyáknál). A kritikusok azzal érvelnek, hogy a farkas oldalán működő természetes szelekció nem alakíthatta elég gyorsan kutyává a farkast ahhoz, hogy pár ezer év alatt stabilan megállapodjon az ember mellett. Vagyis szerintük a folyamat felgyorsításához az ember által kifejtett mesterséges szelekció kellett.
Az új vizsgálatban éppen ezért azt vizsgálták a biológiai statisztikusok, hogy végbemehetett e a rendelkezésre álló 15 ezer év alatt a farkas domesztikációja, csupán a természetes szelekció révén. Matematikai modellt alkottak, amelynek segítségével rengetegszer lefuttatták a háziasítás folyamatát, minden alkalommal véletlenszerűen változtatva a körülményeket. Az eredmények azt mutatták, hogy az idő elég lehetett arra, hogy a farkasok önmagukat domesztikálják, ha az egyre szelídebb (az embert egyre jobban toleráló) farkasok ugyanilyen habitusú párt választottak maguknak – hiszen ezáltal a kölykeik még szelídebbek lettek, és a folyamat gyorsított tempóban haladhatott tovább.
