Ahogy lapunk is folyamatosan beszámolt róla, kedden hatalmas robbanás rázta meg a libanoni Bejrút kikötőjét, illetve belvárosát. A szeizmológiai állomások a Richter-skála szerinti 3,3-as erősségű rengést regisztráltak. Az áldozatok számáról ellentmondó információk érkeznek, de számuk folyamatosan nő, több százezer ember veszíthette el lakhelyét. Legalább százan elhunytak, de egyes híradások szerint akár 560 halálos áldozata is lehet a tragédiának. Biztosnak látszik, hogy a robbanás forrása egy illegális ammónium-nitrát-raktár volt, ahol majdnem 3000 tonnát tároltak ebből a rendkívül robbanékony anyagból. Most egy robbanásbiztonság-technikai szakértővel elemezzük a felvételek alapján, hogy mi történhetett Libanonban.
A szakszerűen tárolt ammónium-nitrát önmagában nem robbanásveszélyes, de ha égéstámogató közeggel (például alumíniumporral, kis mennyiségű vízzel vagy akár cukorral) találkozik, rögtön veszélyessé válik – mondta el lapunknak Veress Árpád robbanásbiztonság-technikai szakértő. A robbanásbiztonság alapvető követelménye, hogy az efféle anyagoktól a lehetséges gyújtóforrásokat távol kell tartani. Furcsa lehet, hogy a víz teszi az anyagot robbanásveszélyessé, pedig tényleg erről van szó. A szilárd ammónium-nitrát tömény állapotban nem olyan veszélyes, mint az oldott, felhígult anyagforma.
A szakértő a híradások alapján egyértelműnek látja, hogy szinte minden biztonsági előírást megszegtek az ammónium-nitrát elraktározásakor és tárolásakor. Hat éve hajózták be ezt a döbbenetes mennyiségű (2750 tonna tömegű) anyagot, amit egy raktárban helyeztek el. Ez már önmagában is szabálytalan volt, hiszen veszélyes az anyag, hogy az előírások szerint csak néhány tíz kilót szabad belőle egy konténerben tárolni.
Nem egyértelmű, hogy mi volt az az utolsó szikra, amely végül berobbantotta az ammónium-nitrátot. A most kezdődő vizsgálat feladata lesz ezt kideríteni, de szinte bármilyen szikra, például hegesztés vagy egy eldobott gyufa beindíthatta a folyamatot. Sőt, nem is feltétlenül volt szükség hozzá nyílt lángra, hiszen az anyagnak kifejezetten alacsony, alig 200 Celsius-fok a lobbanási hőmérséklete, magyarul, ha valamilyen okból e hőmérséklet fölé hevül, akkor önmagában is lángra kaphat.
„Egyértelmű, hogy a tragédiát végső soron a hihetetlen szakmaiatlanság és a felelőtlenség okozhatta. Az események elképzelhetetlenek lettek volna a gyújtóközeggel való keveredés nélkül, márpedig a keveredés ténye a vétkes mulasztásra utal” – érvel Veress Árpád.
Liban: les images de la très forte déflagration à Beyrouth pic.twitter.com/ttnt5ROYvw
— BFMTV (@BFMTV) August 4, 2020
A helyszín, illetve a terroristák által is előszeretettel alkalmazott ammónium-nitrát miatt természetesen sokakban felmerül, hogy nem balesetről vagy vétkes hanyagságról van szó, hanem szándékos szabotázsról, de erre egyelőre semmilyen bizonyíték nem utal, és a szóba jöhető elkövetők is cáfolták, hogy közük lenne a történtekhez. Az ammónium-nitrátot alapvetően két célból gyártják: műtrágyakészítésre és robbanóanyag előállítására. Nem ismert, hogy a most felrobbant anyagot milyen célból tárolták.
A szakértő azokra az apró fényfelvillanásokra hívja fel a figyelmet, amelyeket a videókon még a nagy robbanást megelőzően lehet megfigyelni a füstoszlop tövében. Ezek valószínűleg az újabb és újabb lángra kapó ammónium-nitrát-konténerek voltak. E felvillanások miatt gondolta először sok elemző, hogy tűzijátékgyár volt a forrás. Ahogy egyre több ammónium-nitrát gyulladt be, miközben valószínűleg a környező terület egyéb éghető anyagai (földgáz, fáradt olaj, benzin) is csatlakoztak a keverékhez. Hamarosan a lobbanási hőmérsékletre hevülő elegy elérte a kritikus tömeget, és az igazán pusztító robbanás akkor indult be.
A robbanás általánosságban akkor következik be, amikor az anyag égési sebessége átlépi a robbanás hangküszöbét. A felvételeken látható kupola vagy buborék a robbanás lökéshulláma. A lökéshullám akkor alakul ki, amikor hatalmas mennyiségű energia szabadul fel rövid idő alatt, kis térfogatban. A lökéshullám alapvető ismérve, hogy az első hullámfrontot alkotó hirtelen összesűrűsödő, majd kitáguló gázok szuperszonikusan (a hangsebességnél gyorsabban) terjednek a tér minden irányába, amerre nem állja útját valamilyen akadály. A nagy nyomású lökéshullámot negatív nyomású „hullámvölgy” követi, amely vákuumként szívja magába az anyagot a robbanás kiinduló pontja felé.
A híradások szerint akár ötmilliárd dolláros (1,45 billió forintos) anyagi kár is keletkezhetett Bejrútban, számos kórház és a magyar nagykövetség is megsérült. A szemtanuk a szinte pontosan 75 évvel ezelőtt ledobott hirosimai atombomba pusztításához hasonlítják a károkat. Veress Árpád azonban emlékeztet arra, hogy korántsem ez volt a történelem legnagyobb, nitráttartalmú vegyület okozta robbanása.
A leghíresebb robbanás 1921-ben történt a BASF vegyi gyár oppaui üzemében, ahol 561 ember halt meg. Ott a műtrágyakeveréket ipari robbanóanyaggal próbálták fellazítani, ami bár őrültségnek tűnik, előtte már 20 ezer alkalommal alkalmazták gond nélkül az eljárást. A műtrágyakeverékben fele-fele arányban volt ammónium-nitrát és ammónium-szulfát. A tragédia még sokkal nagyobb is lehetett volna, hiszen a gyárban tárolt műtrágyának csupán tizede repült a levegőbe.
Még ennél is több áldozatot (581 ember halálát) követelte az 1947-es úgynevezett Texas City-katasztrófa. Ott éppen a Grandcamp teherhajóba rakodták be az ammónium-nitrátot, de amikor már 2300 tonnát berakodtak, a kapitány tüzet észlelt a hajón. A robbanásbeszély elhárítása érdekében nagy nyomású gőzt nyomott be a raktérbe, de a hajó egy órával később felrobbant. A robbanás sok száz embert ölt meg, és egy közelben horgonyzó másik hajót, a High Flyert is felgyújtott (amelynek raktere további több száz tonna ként és ammónium-nitrátot tartalmazott). A keletkezett lökéshullám 64 kilométeres távolságban is betörte az ablakokat, és két, 1500 láb (450 méter) magasságban repülő kisrepülőt is oly mértékben károsított, hogy azok lezuhantak.
